Tegnap Pesten voltam az unokámra vigyázni. A fogai lassan bújnak, és sokat szenved miattuk szegényke... Már negyed 8 után oda is értünk a nagy fiammal., a Gábor fiam már várt bennünket lent a metrónál. Fecó csak átadta a nagy táskát, amit én telepakoltam, hogy náluk ne kelljen főzni... Vittem egy nagy adag zöldséglevest és milánóit is... meg amiket sütöttem...
A Boginak már 8 óra előtt indulnia kellett, így hamar kipakoltunk, és már enyém is volt Hanna! Gábor pedig próbált dolgozni...
Mivel eléggé nyűgös volt a kicsir, a 9 órai etetés után felöltöztettük, és elindultam sétálni a parkban és a sétányon... Azt hittük, hogy 10 perc múlva el is alszik... de nem így történt... Viszont a sok galamb, ami ott röpdösött, csipegetett a fűben, érdekelte... na és többen sétáltatták a kis kutyusokat és a gyerekeket is... Továbbmentem a játszótérig Picúrral... A a nagy kerítés mellett jelzett a hangjával, hogy odanézzek! Ott élénkült csak fel igazán. 
Hanna tegnap volt pontosan 17 hónapos. Én egy szülinapos lufit is adtam neki, aminek nagyon örült, lelkesen dobálta kifelé a kis baba karámból, és várta vissza....
A játszótéren először az ismert játékokhoz mentünk... de nem sokáig maradt a babakocsiban...
Ő mutatta meg nekem, hogy hol van a kis labdája a babakocsi hátulján. Majd nagyon boldogan dobálta, rúgta és szaladt utána... nem győztem futni én is, hogy el ne essen! 
Majd a hintához ment, egy ideig ott is jól érezte magát...
Utána a homokozót választotta...
Sétálgatott is közben... de szerencsére jól kifáradt, és nem volt hiszti, amikor beültettem a kocsiba. 5 perc alatt már a háznál is voltunk... Gábor örült, mert addig dolgozhatott...
Aztán megetettük, és lefektettem, hamar elaludt, figyelte, ahogy énekelek.... 1 órától majdnem 4.-ig aludt is...
A nagy fiam már hamar jött értem 5 óra előtt... Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Gábor elkísért bennünket Hannával a metróig...
