VERSEK és próza... (Page 1 of 144)

Az én hangulatomhoz most ez a vers illik:
SZép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni

Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni

Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot

Tegezni az egész világot

Megsimogatni ami állat

Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel

A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni

Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni

Én így szerettem volna élni!

A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein...

-"Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Öröm a közelében lenni." - írta első osztályos tanítója.
- Második osztályos tanítója ezt írta: "Teddy kitűnő tanuló, társai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg.  Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet."
- Harmadik osztályos tanítója ezt írta: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás a számára. Édesapja nem nagyon törődik vele, és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az életében."
- Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Teddy visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."

EZEKET OLVASVA Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát...
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepén az osztályban tanítványai fényes papírban, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva...

Mrs. Thompson gondosan nyitotta ki Teddy csomagját.

Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyed végnyi parfüm volt.
DE a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy felkiált:

"Milyen szép karkötő!", ... és látták ahogy felveszi a karkötőt, majd a csukójára cseppent a parfümből.

Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az osztályban, hogy megszólíthassa:  "Mrs. Thompson, - ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé."

( Mrs. Thompson . Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek.)

Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított.  Elkezdte a gyerekeket  "tanítani"

Mrs Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága ellenére, hogy minden gyereket egyformán szeret, Teddy lett legkedvesebb diákja.
Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajtó alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy Ő volt élete legjobb tanítója.
Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen,  és Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez. Biztosította Mrs Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt.
Még 4 év telt el, és újra levél érkezett Tedytől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és  a legkedvesebb tanítója, aki valaha is volt.
Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr.Theodore F. Stoddard.

A történetnek itt nincs vége!
Azon a tavaszon újabb levél érkezett....
Elmondta, hogy az édesapja már két évvel ezelőtt meghalt, és kérdezte, hogy Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Mrs.Thompson elfogadta a meghívást. A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Stoddard, - Mrs Thompson fülébe súgta, Köszönöm, - Mrs Thompson, hogy hitt bennem. Hálása köszönöm, hogy segített nekem, megmutatta, hogy az életem érték."

Mrs Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, "Tedy tévedsz. Te voltál az, - aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték.
Amikor találkoztam Veled, megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

Ancsa!

Tulajdonképpen én is megkönnyeztem a történteket... de úgy éreztem, hogy ezt is be kell tennem... Bocsi!   

"Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, amikor ráébred, Ő már halott... Emlékezett arra, amikor haldoklott, és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.

Amikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Elindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észrevettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Amikor még közelebb értek, megszólalt:

– Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?

– Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.

– Remek!

– Kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.

– Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek – invitálta be az ember, és a kapu elkezdett megnyílni.

– Bejöhet a barátom is? – kérdezte a kutyusára mutatva.

– Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját. Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.

Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.

– Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.

– Persze, ott egy kút, jöjjenek be – érkezett a válasz.

– A barátom is bejöhet? – kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

– Van egy tálka a kút mellett – bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat és a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Amikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.

– Mi ez a hely? – kérdezte az utazó.

– Ez a Mennyország – válaszolt a férfi.

– Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta.

– Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol.

– Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?

– Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat."

Ezt a pps-t is e-mail-ben kaptam... csak berakom, érdekes... elgondolkodtató: A lélek (döbbenetes)