Ancsa!
Gyönyörű szép téli képpel köszöntél el délután. Ma én is nagyon figyeltem az időjárást... itt egyszer próbálkozott a napocska, de alig-alig sikerült a felhők közül kibújnia, talán csak pillanatokra... Ettől függetlenül én is néztem az előrejelzést is, bizony lesz még hó, ha nem is olyan sok, mint amennyi régen szokott lenni...
Akkor ma hős voltál, mint a levesed! 
Jobb is, hogy sikerült kiíratni Téged, mert a munkahelyeden úgysem bírtad volna sokáig, csak még jobban lebetegedtél volna... na ez nem hiányzna... Azért jó a telefon, hogy legalább azon tudtok beszélgetni a szüleiddel. Csak meggyógyulnak Ők is! 
Remélem, hogy találtál magadnak megfelelő műsort a tévében. Teljen kellemesen az estéd, majd az éjszakád! 
Ilona!
Hú de habos kávét hoztál! Ti így isszátok ennyi habbal?
Ebéd után már csak én ittam, mint mostanában már mindig, és csak kevés őrölt fahéjat és tejet tettem hozzá. Már megszoktam így, megkedveltem.
Nálunk most nem esik, de sötét van a felhőktől... Már ebéd után behoztam a ruhákat a teraszról, ott azért megfújta a szél, és most idebent száradnak szépen.
Én még hagyom a hajamat... bár lassan azért már nekem sem ártana egy kicsit nyíratni... na majd meglátom, hogy mikorra szánom el magamat, és mikor kérek időpontot...
Közben megsültek a csigák, most hagyom egy kicsit a gáz tetején, hogy kiszellőzzön...
