Search options (Page 1516 of 2643)

Lia!

A múlt hét elején én is levágtam a férjemmel az üvegház mellett lévő futórózsáról a már elnyílott rózsákat, és ma már látom, hogy nyílnak az újak! 
A kiskertemnél viszont még le kell vágni... ott csak elkezdtem, és valamiért abbamaradt... a kertem is teljesen ki kell kapálni, mert elnyomta már mindenféle futónövény... köztük gaz is... 

Gondolom, hogy azóta már megkóstoltátok a sütit. Mi épp most nasiztunk, miután elraktam a ribizlit a fagyóba.

Itt az előbb szemetelt egy kis eső...  most már úgyse megyünk ki., pihenünk....

A szegény ember és a kecske

Volt egyszer egy nagyon gazdag ember. Az ifjú tanítványával járta a világot. Közben mindegyre csak tanította, okította az ifjú tanítványát. Egy este a hegyekben jártak, és rájuk esteledett. Nem volt hol aludniuk. Nem messze megláttak egy rozzant házat. Odamentek. Bekopogtak. Szállást és vacsorát kértek.
A gazda mondta nekik, hogy szívesen ad vacsorát, de csak nagyon kevés és szegényes ételük van. Egy kis kecskesajt, egy kis tejföl, meg egy kis túró. Szállást is csak a pajtában, a szénán tud adni nekik, a kecske mellett. A gazdag ember azt mondta, hogy nem baj, örömmel veszik ezt is, és nagyon köszönik. Vacsora közben a gazdag ember megkérdezte a gazdát, hogy miből élnek, mit csinálnak.
– Van nekünk ez az egy szem kecskénk. Abból élünk. Az asszony minden nap megfeji. A tejből túrót, tejfölt és sajtot készít. Én meg minden nap lemegyek a városba, és a vásárban eladom őket a piacon.
– Jól meg lehet ebből élni? – kérdezte a gazdag ember.
– Hát nem igazán. Rettentő szegények vagyunk. Nincs semmink, csak a kecske, meg ez az egy helyiségből álló viskónk a pajtával. Vacsora után nyugovóra tértek. A gazdag ember az ifjú tanítványával a pajtában aludt, a kecske mellett.
Hajnalban nagyon korán felébresztette a tanítványát, és mondta neki:
– Keljél gyorsan, és lökd bele a kecskét a szakadékba!
– De mester! Hát hogy lökném már azt a szegény kecskét a szakadékba? Ez mindenük. Semmi másuk nincsen. Ebből élnek!
– Ne vitatkozz velem! Amikor a tanítványom lettél, megfogadtad, hogy mindig azt csinálod, amit én mondok Neked.
Mit volt mit tenni. Felkelt az ifjú tanítvány. Kivezette a kecskét a pajtából. Aztán belelökte a szakadékba.

...   

Ezután csendben elmentek.
Sok év telt el azóta.
A gazdag ember tanításainak köszönhetően mára az ifjú tanítványból is nagyon módos ember lett.
De egész életében lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy annak idején titokban a szakadékba lökte azt a szegény kecskét.
Így hát, egyszer csak gondolt egyet. Fogott egy nagy szekeret. Telis-tele pakolta mindenféle földi jóval, ennivalóval, ajándékokkal, meg még pénzzel is. Befogott elé két gyönyörű lovat. Aztán felszekerezett vele a hegyekbe, hogy megkeresse a szegény embert, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Gondolta, hogy ezzel a szekérnyi ajándékkal jóváteszi, amit annak idején tett.
Hát, alig ismerte meg azt a helyet, ahol annak idején a szegény ember viskója állt. Mert a viskó helyén most egy gyönyörű, hatalmas ház állt, gazdag birtokkal, szép kerttel és istállókkal. Nem győzött csodálkozni.
Megy föl a lépcsőn, ott áll a gazda. Ugyanaz az ember volt, akinek a kecskéjét annak idején a szakadékba lökte. Mondja neki szégyenkezve-csodálkozva:
– Biztos nem emlékszik már rám. A mesteremmel jártam maguknál sok évvel ezelőtt. Vacsorát és szállást kértünk és kaptunk maguktól.
– Dehogynem emlékszem, mondja a gazda amikor itt voltak, másnap reggelre eltűnt a kecskénk.
– A mesterem parancsára én löktem bele a szakadékba. Azóta is rettentően szégyellem magam érte. Jóvátételként hoztam maguknak ezt a szekeret.
– Ne szégyellje magát. Örökre hálás vagyok érte.
– De miért?
– Miután már nem volt meg a kecském, ezért aztán valami más megélhetés után kellett néznem. És ez sokkal jobb, mint a kecske volt. Magának köszönhetően gazdag ember lettem. Rájöttem arra, hogy mivel volt egy kecském, az foglalta le minden gondolatomat, időmet és energiámat. Amiatt a kecske miatt beértem az ínséggel, az éhséggel és a szegénységgel. Pedig nem ez a méltó az emberhez.

... így volt?... 

Sziasztok! Mindenkinek szép vasárnapot kívánok mára!

Lia!
Az jó ha van száraz fa, akkor ez valóban ráér még száradni, ha jó helye is van.

Elég későn kerültünk tegnap ágyba, mert az a sorozat, amit utoljára elkezdtünk, olyan, hogy nagyon izgalmasan  fejeződik be minden rész vége, hogy muszáj folytatni... De 6 óra előtt ma is felébredtem, és ki is kívánkoztam az ágyból már...

Ma főzni kell, húsleves lesz természetesen, és pörköltet főzök, hozzá vagy nokedli, vagy tarhonya lesz, esetleg tésztát főzök ki... még eldöntjük...

Az idő már most kellemes, eső sem várható, ha igaz napokig.... Jelenleg 17 fok van.

A kávénkat ma én főztem meg, egy picit megelőztem a férjemet is. Most fogjuk meginni.

Itt a későbbi kávé is:

Lia!

Közben mi is megvacsoráztunk... 1 darab sütit is megengedtem magamnak utána. ... Azt gondoltam, hogy a fánk kapós volt, és lekvárral a legfinomabb szerintem is.

A vastag fának mi lesz a sorsa? Talán szalonnasütéskor, vagy más ételek készítésekor felhasználjátok odakint a bográcsozáshoz? Vagy?