
Jó reggelt!
Kicsit később keltünk,mert 10 után kerültünk ágyba.este 6-kor telefonált apu,hogy hoztak tűzifát és az utcára boritották le...Atti rohant segiteni behordani,én persze megvártam,hogy vacsorát adjak,és a fürdővizet is kiengedtem neki.Nem gondoltam,hogy olyan későn ér majd haza.szegény szüleim jól kifáradtak,már 70 éven felül nem könnyű a fahordás és az a bosszantó,hogy senki em hajlandó segiteni ,pénzért sem.Régebben ha fát hoztak,nem győztük elküldeni az embereket annyian ajánlkoztak pár lejért segiteni,most már az embereke nem fogják meg a munkát,épp mondta is Atti ,egy ismerős az utcából ment arra biciklivel,és hivta segiteni,azt mondta nem ér rá,pedig munkanélküli...Bezzeg a szüleimtől elfogadja a segitséget bármikor,mindenki csak kapni szeret,de mikor adni is kéne,akkor nem ér rá!Szörnyű mi lett az emberekkel....mindenki szegény és munkanélküli,de dolgozni meg nem is akar senki...Igy este 9 lett,mire hárman behordták az udvarra a fát...Bele sem merek gondolni,hogy érzik ma magukat a kis öreg csontjaik,mert Atti is nehezen kelt és jajgatott mikor nyújtózkodott!
Nekem is fáj itt-ott,tegnap sokat létráztam,súroltam,de ma még folytatom és főzök is.
Úgy jártam,hogy aki igérte a kősót,tegnap hozta,biztosan van 20-25 kiló a három tömb,alig birtam megemelni...El vagyok látva egy életre kősóval...pedig én csak egy két kilós darabot kértem....És akkorák,hogy nem fér az edénybe,Atti elvitte szétdarabolja,mert igy nem tudok mit kezdeni vele!Hatalmas tömbök!
Na akkor még egy nevetséges dolgot mesélek.
Tegnap betelefonálok a munkahelyre hogy mikor is kezdünk,a névsorból kikerestem a főnöknőm nevét,felhivom,kérdezem mi a helyzet,értetlenkedik,leteszi...visszahivom,megint beszél összevissza,a végén azt mondja nem tudja kivel beszél!De hát bemutatkoztam,magyarázom ki vagyok...jaaaaaa tudja már ,na mi újság,stb?Hát mondom mikor menjek dolgozni?Csak nem érti miről van szó...akkor jövök rá,hogy nem is a főnöknőmet hivtam,van még egy Dorina nevű a névsorban,és én azt hivtam...hát persze,hogy nem tudta miről van szó...na tisztáztuk a félreértést,elbeszélgettünk egy darabig,elköszöntem,de egyszerűen fogalmam sem volt, hogy kivel beszélgettem,mert nem volt előttem az arca,ma reggel esett le végre a tantusz hogy kit is hivtam fel...