Igen ,persze hogy hiányzik,főleg Apunak,hiszen az ő kutyája volt,akkor vittem haza,mikor először műtötték aput és majdnem meghalt.Otthon lábadozott mikor anyut megkértem hadd vigyem haza a gyárból azt a kis kutyát,amelyik betévedt...eleinte nem akarta,mert az elsőt nagyon gyászoltuk ,miután alászaladt egy autónak és épp apu kezéből rántotta ki a pórázt,úgy történt..ezért megengedte,hogy apu megint legyen mivel foglalkozzon...és azóta volt nálunk Füles....Soha semmi baj nem volt vele,nagyon szelid,csendes,szófogadó kutya volt...a csontot kivehetted a szájából,olyan...hát persze,hogy hiányzik nekik...Apu panaszkodott is nekem az este,hogy ő kellett mellette legyen mikor elaltatták,anyu elbújt és sirt...Hát mondom neki,Te vagy a férfi,erős vagy...igen de az én lelkem is lehet gyenge egyszer-egyszer...akkor nagyon megsajnáltam,milyen nehéz lehetett neki végignézni!
