25

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/14-februar6-8.jpg

26

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca.jpg

...   https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca2.jpg

Matematika nővér: - Észrevetted, hogy egy férfi követ minket 38 és fél perce?  Vajon mit akarhat?
Logika nővér: - Logikus: meg akar minket erőszakolni.
Matematika nővér: - Óh, jaj! Ennél a sebességnél és a távolságnál legkésőbb 5 perc múlva utolér minket! Mit tegyünk?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: fussunk gyorsabban.
Matematika nővér: - Nem megy.
Logika nővér: - Persze, hogy nem megy. Hisza férfi isgyorsabban fut.
Matematika nővér: - Tehát mit tegyünk? Ezzel a sebességgel 2 perc múlva utolér.
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: elválunk. Te ezen az úton mégy, én a másikon. Mindkettőnket nem tud követni.

A férfi Logika nővért követte. Matematika nővér elérte a kolostort és nyugtalan volt Logika nővér miatt...
De végre megérkezett Logika nővér is.

Matematika nővér: - Istennek hála, hogy itt vagy! Mondd, mi történt?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolog: a férfi mind a kettőnket nem tudott követni, tehát utánam jött.
Matematika nővér: - Igen, igen! De mi történt aztán?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolog: olyan gyorsan kezdtem futni, ahogyan csak bírtam.
Matematika nővér: - És aztán?
Logika nővér: - Az történt, aminek történnie kellett: a férfi utolért.
Matematika nővér: - Te szegény, és mit tettél?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: felkaptam a szoknyámat
Matematika nővér: - Óh, nővér? És mit tett a férfi?       
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: leengedte a nadrágját...
Matematika nővér: - Óh, nem! És? Mi történt azután?!
Logika nővér: - Hát nem logikus nővér?
Matematika nővér: - ?????????????
Logika nővér: - Egy apáca felemelt szoknyával gyorsabban tud tutni, mint egy férfi leengedett nadrágban! ...


...   https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca3.jpg

27

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/15-februar14-16.jpg

28

Válasz: VERSEK és próza...

A kisfiú meg az üres virágcserép
(Koreai népmese)

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!

A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni...

"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az  édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültetned őket - tanácsolta anyja.

Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.

Az egyik ház előtt azonban  megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres  virágcseréppel? - kérdezte tőle.
Szon Il  hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.

A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!

Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük  lármázni kezdett:
-  Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?

A király ekkor így szólt:
- Minden  virágmag, amit  a  gyermekeknek  kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek  pedig, akik a pompás  virágokat  szorongatták, igencsak  elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

29

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/16-februar-19.jpg

30

Válasz: VERSEK és próza...

Akkor ne maradjon ki a kalendáriumból a mai nap se!

https://margit2.hu/forumba-kepek/17-februar-21-24.jpg

31

Válasz: VERSEK és próza...

Erhart Kaestner: Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

32

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/18-februar-23.jpg

33

Válasz: VERSEK és próza...

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:

Mese a szeretetről a tükörről és a szépségről

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.

Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
" - Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!"

Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.

" - Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!"

Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.

Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták őt. Özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.

Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán
járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon de õ ezzel nem törődött.

Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre, előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört es a várba újból boldogság költözött.

Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnő történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elő tükör képes megmutatni a valóságot...

34

Válasz: VERSEK és próza...

http://kepmester.silihost.hu/images/279/5665/00000413.jpg

35

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/19-februar-28a.jpg

https://margit2.hu/forumba-kepek/19-februar-28b.jpg

36

Válasz: VERSEK és próza...

március 1. Szabó Lőrinc: Nyitnikék     


                    "Nyitni kék! Ébred
                     a hegy, a völgy,
                     tudom, mire gondol
                     a néma föld.

                     Ő volt a szája,
                     a Nyitnikék,
                     elmondta a holnap
                     üzenetét:

                     a hitet, a vágyat
                     fütyülte szét,
                     kinyitotta a föld
                     örök szívét:

                     fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
                     nyitni kék –
                     Nyisd ki, te, versem,
                     az emberekét!"

     https://margit2.hu/forumba-kepek/01-marcius-cinke-nyitnikek.jpg