25

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/14-februar6-8.jpg

26

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca.jpg

...   https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca2.jpg

Matematika nővér: - Észrevetted, hogy egy férfi követ minket 38 és fél perce?  Vajon mit akarhat?
Logika nővér: - Logikus: meg akar minket erőszakolni.
Matematika nővér: - Óh, jaj! Ennél a sebességnél és a távolságnál legkésőbb 5 perc múlva utolér minket! Mit tegyünk?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: fussunk gyorsabban.
Matematika nővér: - Nem megy.
Logika nővér: - Persze, hogy nem megy. Hisza férfi isgyorsabban fut.
Matematika nővér: - Tehát mit tegyünk? Ezzel a sebességgel 2 perc múlva utolér.
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: elválunk. Te ezen az úton mégy, én a másikon. Mindkettőnket nem tud követni.

A férfi Logika nővért követte. Matematika nővér elérte a kolostort és nyugtalan volt Logika nővér miatt...
De végre megérkezett Logika nővér is.

Matematika nővér: - Istennek hála, hogy itt vagy! Mondd, mi történt?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolog: a férfi mind a kettőnket nem tudott követni, tehát utánam jött.
Matematika nővér: - Igen, igen! De mi történt aztán?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolog: olyan gyorsan kezdtem futni, ahogyan csak bírtam.
Matematika nővér: - És aztán?
Logika nővér: - Az történt, aminek történnie kellett: a férfi utolért.
Matematika nővér: - Te szegény, és mit tettél?
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: felkaptam a szoknyámat
Matematika nővér: - Óh, nővér? És mit tett a férfi?       
Logika nővér: - Az egyetlen logikus dolgot: leengedte a nadrágját...
Matematika nővér: - Óh, nem! És? Mi történt azután?!
Logika nővér: - Hát nem logikus nővér?
Matematika nővér: - ?????????????
Logika nővér: - Egy apáca felemelt szoknyával gyorsabban tud tutni, mint egy férfi leengedett nadrágban! ...


...   https://margit2.hu/forumba-kepek/a-ket-apaca3.jpg

27

Válasz: VERSEK és próza...

https://margit2.hu/forumba-kepek/15-februar14-16.jpg

28

Válasz: VERSEK és próza...

A kisfiú meg az üres virágcserép
(Koreai népmese)

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!

A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak csak nem akartak kicsírázni...

"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az  édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültetned őket - tanácsolta anyja.

Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.

Az egyik ház előtt azonban  megpillantotta a pityergő Szon Ilt, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres  virágcseréppel? - kérdezte tőle.
Szon Il  hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.

A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!

Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük  lármázni kezdett:
-  Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?

A király ekkor így szólt:
- Minden  virágmag, amit  a  gyermekeknek  kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek  pedig, akik a pompás  virágokat  szorongatták, igencsak  elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.