Szia Ancsa újra! 
Köszi a délutáni kávét, Te is ittál még? ... Hú de sokat dolgoztál! Gondoltam ám Rád, hogy sok a dolgod!
Mi csak most néztük meg a napi szokásos sorozatom mai részét... ugyanis a férjemnek 1 órára el kellett mennie a szervizbe, mert akkorra kapott időpontot. A téli gumikat rakták fel, és elég sokáig ott volt, mert sokan összejöttek közben... De a lényeg, hogy ez is rendben van. Míg nem volt itthon a férjem én is takarítottam egy kicsit idelent. Épp akkor hoztam be a futószőnyegeket a teraszról amikor jött haza.
Aztán most ettünk egy kis sütit is, mert ebéd után az már sok lett volna. 
Azért most már sokkal jobban mozgok, de ma már nem erőltetem tovább a lábamat... holnap is lesz nap!
Aranyosak lehettek a szüleid, hogy azt mondták, mennyire elfáradtak.. De tény, ha nem csak 2-en vannak, és Te meg ma ott pörögtél egyfolytában, a látványod is fáraszthatta Őket! 
Lesz még pár jó idős nap, a kinti munkákban is segíthetsz majd, ha akarsz.
Ami anyukád állapotát jelenti, nagyon ismerős a helyzet.. Itt anyósom, Győrben pedig anyukám is ilyen felejtős már, és ismétli a kérdéseket többször is, mintha először tenné... Valóban nem tehetnek erről az állapotról, nem könnyű, de türelmesnek kell lenni Velük. De nyugi, ha kiabáltál, mert ugye az is előfordulhat, azt is elfelejti, és ha legközelebb mész, már nem is fog emlékezni rá... ez már itteni tapasztalat...
Hehe, tehát nem bicajjal mentél, mert a Turi az kecsegtetőbb volt , ugye! Nehéz lehet ellenállni, ha ennyire közel van.
Hangulatos képet találtál még, nagyon tetszenek ezek az őszies képek! 
Most már megérdemled a pihenést! 