Search options (Page 2236 of 2637)

Aki meg nem olvasta: Ez egy kedves és mulatságos történet. (nem a szenvedő alanyoknak)

Moldova György: Lefelé a lejtőn

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
- Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ.
Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot, és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim "hamiskártyásnak" kezdtek becézni, tudniillik,
hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.

A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal.

Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este - mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert fel, a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
-    Ön szintén kezdő, uram?
-    Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
-    Mi történt?
-    Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott - egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe az a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom? - Én is - mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat...

Az idős házaspár kimegy a telekre. A férj kint kapál éppen, amikor meglát az égen egy sárkányrepülőt. Erre gyorsan beszalad a házba, kihozza a puskáját és rálő.
Az asszony ijedten kérdezi:
- Béla mi történt, mit lőttél le?
Erre a férj:
- Hogy milyen állat volt ez, azt nem tudom, de az embert már elengedte!

Sziasztok!
Jó reggelt! Mindenkinek szép napot kívánok!
Ancsa!
Köszi a kávét, én is megittam már a reggelit... ez nem maradhat el. 
Akkor ma nyugodtan mehetsz dolgozni... Bitta talán csak többet evett előzőleg, és az volt az oka... vagy ... na én ehhez nem értek...  Viszont az éjszakátok rettenetes lehetett a szomszéd "zaja" miatt.    Az biztos, hogy soha nem tudnám lecserélni a családi ház nyugalmát.... Igaz, hogy mindig is ehhez voltam hozzászokva...
Ma nekünk is csak egy kevés krumplisalátát kell összedobni, leves és hús is maradt mára még... Takarítani akarok ma... de csak a reggeli után...
Havazás már itt sem volt több... de nem tűnt el a hó a kertben és az utcán sem... Éjjel vagy hajnalban ideért az ónos eső... még most is - 2 fok van, nagyon csúszós az úttest... vigyázni kell a közlekedésben! ... Szerencsére nem is akarunk ma menni sehova sem... Persze napközben már plusszok lesznek....
Akkor most még olvasgatok egy kicsit a hírekben... Neked is jó munkát! 

Ancsa!

Még csak kedd van, lehet, hogy hétvégére rendbe is jön... de ha mégsem akkor mutassad majd meg az állatorvosnak... a lényeg, hogy igyon....

Szia Ancsa!

Ja de nagyon cuki képet hoztál!
Egészségedre a finom borsólevest, én szombatra tervezek azt főzni. Mostanában itt is kimaradt, pedig általában hetente szoktam főzni... na majd így legalább kapósabb is lesz!

Nagyon sajnálom a kis Bittát! ... Hogy kínlódhat szegény... azért gondolom, hogy itatni őt is kell, nehogy kiszáradjon... Mivel itatod?