Szia Ancsa!
Látom, hogy Te mára is találtál havas képet nekünk!
... Éppen készültünk uzsonnázni, amikor szólt a férjem, hogy be kellene már hozni a ruhákat, mert már nem száradnak... Na még szerencse, hogy a teraszra teregettem, nem kellett a lépcsőn lemenni az udvarra, mert már kezdett sötétedni is... ott is jól járt a levegő, és igazán frissek lettek a ruhák... de még azért idebent ki kellett teregetni...
Örülök, hogy a szüleidnél minden rendben... Azt sejtettem, hogy a torta Attinak is ízleni fog. Akkor meg volt elégedve a munkáddal! ... Most már Te pihenj jó nagyot, megérdemled! 




















