Search options (Page 1480 of 2643)

Ma 46 éves Noah Huntley angol színész.
Filmek: Halálhajó; 28 nappal később; Narnia Krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; Narnia Krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; Dark Floors...
Sorozat: Pandora...

Ma 65 éves Mira Furlan horvát énekesnő és színésznő.
Filmek: A papa szolgálati útra ment; A bűn szépsége; Babylon 5: Egy új korszak kezdete...
Sorozat: Babylon 5; Lost – Eltűntek...
MIRA FURLAN - "As Time Goes By", tema iz filma "Kazablanka"-NUMERA ZA PAMĆENJE

Most már elköszönni jöttem...  További kellemes estét, és nagyon jó pihenést!

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok Mindenkinek! 

Szia Lia!

Örülök, hogy szerencsésen hazaértetek!

A fiadék is hasznosan töltötték a délelőttöt, a beteg fákat nem is szabad tovább otthagyni a kertben, mert csak tovább fertőzték volna a többit... A menyed is aranyos, hogy főzött Nektek is, így kellemes pihenős lehet a mai napotok az utazás után.

Mi a finom ebédet követően a délutáni pihenőnk alatt megnéztünk egy jó izgalmas amerikai filmet. A címe: Jane Doe

Apa és fia

Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant – háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok.
Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az erő, ami a férfi tekintetéből vágódott felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt:
– Fiam, mit látsz?
A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és lassan betűzte:
– Pablo Pic… asso: Gu… Guernica.
A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte:
– Fiam, mit látsz?
– Egy festményt. Apa, ez iszonyú! Emberek halnak meg, és az a ló…
– Fiam, mit látsz?
A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt:
– Színeket.
– Ez az! – kiáltott elégedetten a férfi. Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, leguggolt, s amikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt.
– Nem látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a színek, amelyekből a szivárvány is áll! Az elméd, a fejedben lévő képek teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv… vagy akár az, ahogyan édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdeplő alakjából szeretet áradt. Elégedetten nézte fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret eresztettek, tovább beszélt.
– Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked, de tévedhetünk. Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek hatására a színek helyett félelmet látsz. S míg mi, édesanyáddal a lehető legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a valóság helyett azt lásd, amit láttatni akarnak veled, hogy… HOGY A SZÍVEDBEN FÉLELEM LEGYEN SZIVÁRVÁNY HELYETT!

A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt:

– Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, hogy igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése.

A borban igazság, a sörben szabadság, a vízben baktériumok vannak....
- Mikor kéne a gyümölcsöt leszedni a fáról a cefrébe?
- Há' amikor a tulaj kutyája meg van kötve...

A védőügyvéd és a kicsi, idős hölgy:
- Elárulná a korát?
- 76 éves vagyok.
- Elmondaná, kérem, a saját szavaival, mi történt április elsején éjszaka?
- Ahogy szoktam, a verandán üldögéltem hintaszékemben a langyos tavaszi estén, mikor egy fiatalember lopakodott oda és leült mellém.
- Ismerte őt?
- Nem, de barátságosnak tűnt. Elkezdte dörzsölgetni a combomat.
- Megállította?
- Nem.
- Miért nem?
- Jó érzés volt. Senki nem tett ilyet velem, mióta az én Albertem húsz éve meghalt.
- Mi történt utána?
- Elkezdte fogdosni a melleimet.
- Ekkor leállította?
- Nem, természetesen nem!
- De miért nem?
- Az érintésétől élőnek és izgatottnak éreztem magam. Évek óta nem éreztem ennyire jól magam!
- És mi történt ezután?
- Ó, hát hanyatt dőltem és mondtam neki, hogy tegyen magáévá, most!
- És megtette?
- A pokolba is, nem! Felkiáltott: ,,Április bolondja!” És ekkor én lelőttem a kis szarházit…