Hanna!
Azért megdolgoztat ám bennünket a kis Hanna!.. Igaz, hogy mi is mozgatjuk, sétáltatjuk, fárasztjuk, hogy el lehessen altatni... De szerencsére éjszaka már külön szobában alszik... persze mielőtt átviszik a kiságyába, közhon is mindenütt egyforma a meleg....
Ha megébred a kicsi, akkor a fiam már megy is át hozzá, csak meg kell simogatni, és alszik is tovább.... Van amikor többször is megébred, de most például tegnap csak éjfélkor... én észre sem vettem, a fiam már ott is volt mellette.... Szerencsére elég jól alszik már éjjel...
Napközben meg várja a társaságot... nem szeret egyedül játszani sem... Nem is lehet magára hagyni... mindig ott kell valakinek lennie a szobában, ahol van...
Na azt még mi sem tudjuk mi lesz majd, ha óvodás lesz....
Megjegyzem, hogy aludni én sem szerettem az oviban, mindig csak sunytam...
Nálunk már estefelé 6 órakor elkezdett cseperegni az eső, akkor ment haza a nagy fiam... különben észre sem vettem volna...
Mivel elfogyott a rakott palacsinta és ma az angyalszem is, ma délután újra sütöttem angyalszemet, nem is száradt meg rendesen a lekvárral, már ették is a gyerekek... nagyon szeretik...
Aztán sütöttem rizsfelfújtat is... az még hűl... azt majd holnap esszük pudinggal és lekvárral majd. ![]()
Ennyi lett a 2 angyalszem. ![]()




















