Csíra, mint étel.
|
|
|
Elkezdtem magvakat csíráztatni. Régóta foglalkoztatott a gondolat, s most a tettek mezejére léptem.
Amíg csak elméletben foglalkoztam vele, nagyon bonyolultnak tűnt, ezért sem mertem hozzáfogni.
A gyakorlatban megy, mint a karikacsapás!
Egyelőre úgy gondoltam, nem ruházok be csíráztató tálakra és egyéb hozzávalókra. A legegyszerűbb módszert alkalmazom: befőttesüveget + harisnya szárából levágott "szűrőt".
Hántolt napraforgóval kezdtem, ami nagyon hálásnak bizonyult.
Folyó víz alatt alaposan lemostam és az üvegbe tettem a magokat, vízzel felöntöttem és egy éjszakán át hagytam ázni.
Másnap reggel leöntöttem róla a vizet, a csavaros tető helyére a harisnyadarabot gumival ráerősítettem, s fejjel lefelé tartva még a maradék vizet is lecsorgattam róla.
Az üveget beburkoltam egy konyharuhába, hogy elzárjam a világosság elől a magocskákat, így könnyebben beindul a csíraképződés.
Az így elkészített "csíráztató berendezést" egy kis tálkába állítottam fejjel lefelé kb. 45 fokos szögben, hogy ha még maradt felesleges víz, könnyedén ki tudjon csordogálni.
Izgatottan jöttem haza a munkahelyemről, kibontottam a "csomagolásból" az üveget, levettem a harisnyát, vizet öntöttem az üvegbe, jól meglötyköltem /átmostam/ a magokat, ismét becsomagoltam.
A következő reggeli átmosás után már nem tettem rá a sötétítőt, hanem miután átmostam a magocskákat, láttam, hogy azok ügyesen rátapadnak belülről az üvegre, a konyhaablakba tettem. Ott világos van, de nem süt rá közvetlenül a nap.
Délután már rutinosan meg az öblítés, litty-lötty, pár mozdulat, s kész.
/minden alkalommal tiszta melegvízzel a harisnyadarabkát is alaposan kimostam, nehogy bebüdösödjön/.
S talán, mintha már láttam volna a kis csírakezdeményeket!
Az öblítéseken kívül is soron kívül néha "megtornáztattam" a kis növendékeimet: víz nélkül megrázogattam az üveget, hogy cseréljenek helyet a magocskák, nagyjából egyformán részesüljenek a világosságból.
Ekkor már vízszintesen tartottam a befőttes üveget, így nagyobb felületen érte őket a fény és jobban is fértek.
Summa summárum: 3 nap múlva a reggelim kefirbe szórt napraforgócsíra!
Nagyon meg voltam magammal elégedve, jól eső érzés töltött el, hogy ez is sikerült.
Jöhet a következő kihívás.
Másodiknak lucerna magot készítettem elő, hasonló módszerrel, mint a napraforgót.
Ma három naposak és a 7 dl-es befőttesüveget már kihízták, nagyobbra kellett cserélni!
Eszméletlenül nőnek.
Azt olvastam, hogy a lucernát csak a hetedik naptól lehet fogyasztani, addigra tűnik el belőle valamilyen káros anyag. /nem tudom, hogy hol és kinél találtam rá/
Harmadiknak jött a mumus: a zsázsa!
Sokaknak meggyűlt vele a baja, bizony nekem is.
Alaposan megmostam, addig semmi gond nem is volt. De már ahogy lötyköltem az üvegben, éreztem, hogy kezd kocsonyásodni a víz, s bizony nem tudtam leszűrni a harisnyán keresztül. Óriási a kollagéntartalma!
Most értettem meg, hogy miről is írtak sokan, akik már korábban próbálkoztak a zsázsával.
Viszont nem olyan fából faragtak, hogy könnyedén feladjam.
Előszedtem egy szinte soha nem használt lyukacsos műanyag szűrőt, azt hiszem tupperware termék. Legalább most hasznát veszem, gondoltam.
Néhány réteg törlőkendőt tettem rá, arra egy réteg tüllt. /géz is jó lett volna, de nálam ez volt kéznél/
Az egész miskulanciát ráborítottam, nem volt egy gusztusos látvány. Nyúlós, kissé folyós kupacot láttam, s bizony nem hittem, hogy ebből lesz még ennivaló valaha.
Próbáltam az ujjaimmal szétteríteni, de sem azzal, sem kanállal nem igazán ment. Végül villával elegyengettem, hogy kicsit vékonyabb rétegben feküdjenek az ágyukon.
Két napig így pihentek, tegnap este már kicsit megspricceltem egy kis vízzel őket, s egy kilyuggatott folpack-ot dobtam rá, csak úgy lazán, nehogy befülledjenek a kis csírácskák.
Mert azt nem mondtam, hogy közben gyönyörűen elkezdtek fejlődni, s ma reggelre olyan volt, mint egy kis erdő!
Ja, arról még nem írtam, hogy mindegyik magból 1 evőkanálnyit áztattam le. A napraforgó egykettőre elfogyott, azzal könnyen megbirkóztam.
Azóta már a második adag lucernacsíra készül, eleve a nagyobb üvegbe tettem az 1 evőkanálnyi magokat, s gyönyörűen fejlődnek.
Rendkívül gazdag ásványi anyagokban, fehérjében, méregtelenítő hatású többek közt.
Az érfalak belső oldaláról leoldja a káros lerakódásokat, megelőzhető vele az érszűkület, gyomorfekély esetén is hasznos ez a csíra, és még számtalan pozitív tulajdonsága van.
A zsázsa isteni finom, enyhén csípős.
Serkenti a vérképzést, magas a vastartalma. Csökkenti a szívinfarktus kockázatát, stb, stb.
Ezekről nem akarok részletesen írni, inkább csak a saját tapasztalataimat szeretném veletek megosztani.
Részletes szakirodalma van a csíráztatásnak, könyvet is lehet róla kapni.
S most néhány kép, milyen egyszerűen megoldható a csíráztatás.
Itt az látható, hogy a mosás és áztatás után lecsorgattam a magokról a vizet és ahogy rátapadnak az üveg belső oldalára:
Hogy gyorsabban beinduljon a csíraképződés, ajánlatos legalább egy-két napig besötétíteni az üveget. Ezt egy konyharuha segítségével oldom meg. Lehet több napig is sötétben tartani, így a fehér rész dominál jobban, ekkor a B- vitamin. tartalma lesz nagyobb, ha pedig a zöld rész lesz az erőteljesebb a több fény hatására, akkor nagyobb a C-vitamin. tartalma.
Természetesen minden esetben naponta kétszer meg kell őket fürdetni és lecsorgatni róla a vizet, majd ha van rá alkalmunk, naponta többször is megmozgatni az üveget, hogy mindenhol egyenletesen érje a magokat a fény.
Itt a 3 napos napraforgócsíráim láthatóak, ezek már ebben az állapotban fogyaszthatóak:
 2 napos lucernacsírák |
 4 naposak a lucernacsíráim, már a nagyobb üvegben |
Zsázsa 3 naposan, ez is fogyasztható már:
Vajaskenyér paradicsomszeletekkel és lucerna + zsázsacsírával megszórva: |
 Grillezett cukkini paradicsommal és csírákkal: |
Csírasaláta: 30 gr lucernacsíra
10 gr zsázsacsíra
1 közepes lilahagyma
3 db reszelt új sárgarépa
1 teáskanál olívaolaj
pici só
Tegnap este egy lyukas aljú műanyag tároló edénybe tettem a kész lucernacsírákat, megmértem: pontosan 188 gr. lett az 1 evőkanálnyi magból! Színültig lett vele az edény. Reggel ettem belőle, a kislány is megkóstolta, tettem a szendvicsekbe, s most készítettem magamnak a vacsorát: hát láss csodát, ismét tele van az edény, meg sem látszik, hogy reggel már használtam el belőle. Még a hűtőben is nőtt!
Olívaolajon dinszteltem 1 db zöldpaprikát, 1 db paradicsomot, megsóztam, kevés tárkonyt aprítottam rá, majd 1 db felvert tojást öntöttem rá, és szilárdulásig sütöttem.
A tányéron friss csírával körítettem:
