
szervusztok!
Jaj Ilona,de tüneményes a kis torta,határtalan a fantáziád,mikor tortát kell késziteni!
Ma egyenesen jöttem haza,ma új modellünk van,ez nekem még nehéz,nem áll rá a kezem,megizzasztott a mai nap.
Tudjátok,türelmes vagyok,és megértő,senkijük nincs rajtam kivül, szegény anyu mindig is mondja ,milyen szerencséjük van,hogy olyan jó gyermekük vagyok.Nem a türelemmel van a baj,hanem az ,hogy a szivem megszakad miattuk!Sokszor mondja anyu,nekik ott vagyok én,de nekem nem lesz aki egy pohár vizet adjon,ha megöregszem.Igen,ez igaz...az élet sem kényeztetett el,mindig csak magamra számithattam a férjem mellett is,Atti meg az ideje nagy részét az anyjánál tölti,tehát rá sem igen tudok számitani...már megszoktam egész életemben az egyedüllétet és hogy boldoguljak egyedül,úgyhogy amig birom magam,addig nem lesz baj,hogy aztán mi lesz?Nem tudom...viccesen szoktam mondani,hogy majd ha öreg leszek és beteg,majd előkerülnek a rokonok az örökség reményében,hiszen nekem ugye nincs gyermekem,akire hagyjam majd ,amim van!
Na de elég a sok nyavalygásból,bedagasztottam bánatomban...sósat sütök,majd hozom,meg is nézem már mit csinál,mert olyan hideg van,hogy nehezen kel,pedig beraktam a mikróba!
Addig is itt egy kis nasika,nem én sütöttem,csak úgy mondom! 