Vendégségben Ilonánál (Page 88 of 88)

Margitka!

Neked is köszönöm szépen a dicséreteket! Igyekeztem egy pár képet megmutatni a sok közül. Bizony jó lesz majd nézegetni, mert az elsőről nem sikerült egyik sem. Akkor jött be a színes film és a fényképész nem jó dobozba rakta vissza. Megcserélte a filmeket, a színesbe tette a nem színes tekercset és így fordítva! Ott még élt a nagymamám, apu, testvéreim. Milyen jó is lenne most azt is nézegetni. Sajnos így jártunk, ezért kerestek a gyerekek fényképészt, hogy most lehessen nézegetni.

Ancsa!

Neked is nagyon szépen köszönöm a szép szavakat, dicséretet!

Tudod mikor próbára mentünk a férjem sírta el magát, nem tudott szóhoz jutni. Ott én voltam erős! István a pap mondta is, tudja leforog előtte az 50 év, de ez így helyes. Biztatta hogy ez így helyes, ne foglalkozzon vele.

Aztán itt meg én voltam gyenge, habár ő is de tudott erősnek maradni. A szemünk könnybe volt, a szó elakadt!
Pláne mikor vonultunk be és megszólalt az orgona. Na akkor már a lábam a földbe gyökerezett ennek hallatán.
Aztán az oltárnál azzal kezdte, hogy nagy megtiszteltetés minket összeadni!

Közben megszólalt a Halleluja magyarul énekelte a kántor, ő kérte meg. Csodálatos volt! Közben mindig megszólalt az orgona ezt nem is tudtuk ő intézte mindet! Ezvolt az,  ami még a torkomba  összeszorította a hangot. Aztán mikor a fiam fogta a feszületet és előtt mondtam az esküt, ezt el nem lehet mondani. Láttam a gyerek szemében a könnyeket, mosolyt. Na akkor töröltem én is!

Ez az esküvő teljesen más volt mint az első. Itt volt öröm, boldogság, de könnyek is, amik öröm könnyek voltak, de jöttek!

A férjem jobban bírta, de nála is csillogtak a szemek.

Ilona!

Már a társalgásban is megcsodáltam a fátokat és a gyönyörű linzereket! 

Fél 6 előtt hívtak a neten a gyerekek, csak nem régen köszöntünk el, mert kezdték a fürdetést...