Társalgás (Page 2145 of 2556)

Szép jó reggelt!
Én csak most ébredek, kávézom,hideg van még, de már süt a nap. Ma Forma 1 lesz,míg Laci azt nézi, valami édességet össze ügyeskedek.
Persze,hogy ideszokik ez a cica is,de egyszerűen nem tudom megtenni,hogy ne adjak neki enni,mikor számít a kis ételre ,hiszen senki nem ad neki.
Akkor igen beteg lehet a szomszédok,ha a lánya is itt van mellette,szomorú ...

Szervusztok,benézek megint!
Nem sütöttem még semmit,hűtős lángost kevertem be,szépen dagadozik a hűtőben,ha kívánnak sütök belőle,reggeliztünk,ebédeltünk bőven,nem is kívántuk az édességet.
Egész délelőtt kertészkedtem,miközben ment a mosógép,kinn száradnak a napon a cuccok,jó erősen süt a nap.A kiskertet rendbetettem,teleszórta  alonc levéllel ezzel az esős,szeles idővel,azt letakarítottam,és ültettem zsályát,meg levendulát,és pár virágot is átültettem,megnyírtam,amit kellett,majd felsöpörtem az udvart,felmostam a lakást,míg Laci Forma 1-ezettVittem ki a vendég cicának is ételt,meg tejet,majd követtem mikor elment hogy lássam hova megy be,és igazam volt abba a sarki elhagyott házba megy be az udvarra,van ott kutyaól,meg kempingszék is hagyva,igaz a gaz is gatalmas de van egy jó nagy lyuk alul a deszkakerítésen,ott ment be.A füle ma már szebb,tisztább,még este ha előjön megint megcsepegtetem neki,de most jól lakva bevonult,szerintem aludni fog.Uténa vittem egy kis tálka ennivalót,betetem neki a lyukon,jobban örülnék ha nem jönne ide ,olyan kényelmesen sétál át az úton nagyon félek elüti egy autó...
Kicsit beültünk a gépeink elé,míg érkeznek a vendégek,addig böngészünk.
Sajnos akkor valóban nincs messze a vég,ha az egész család összegyűlt,szomorú napok ezek,olyan érzés a hozzátartozóknak,mintha félálomban telne,nem is akarják valóságnak felfogni,tapasztalatból mondom.

Kukucs...

Most már én is bekukkantok egy kicsit. Mert hiába van vasárnap, itt mindig akad munka... Az idő is szép, ezért ma a kertben szorgoskodtunk eddig...  Tulajdonképpen ebéd után csak körül akartam nézni, aztán kint maradtam...

Ancsa!
De szépek ezek a tulipánok a kávé mögött!
Jó sok mindent elvégeztél ma is.  De az a jó, ha utána nyugodt lehetsz, mert minden rendben van... na persze a cicáról ma is gondoskodsz, ezt sejtettem...
Talán közben megérkeztek a vendégek is, érezzétek majd jól magatokat együtt!
Nekünk a héten volt lángos... én meg a férjem kérésére ma krémest dobtam össze. Nagyon finom lett! Persze ebéd után ettünk is belőle 1-1 szeletet mindhárman... többet nem is bírtunk volna, mert az ebéddel jóllaktunk... de majd talán délután még egy lecsúszhat nekem is...

Lia!
Látom, hogy Ti is kihasználtátok a mai jobb időt. A fiam is füvet nyír, már reggel óta szorgoskodik a kertjében... lassan Ő is abbahagyja...
Finom volt az ebédetek. Nálunk még a férjem + csinált tarhonyás sertéshúst, mert Ő nem kívánta a csirkét... én meg húzkodtam ki a salátából, mert sűrű, és így zsengén isteni finom volt a salátalében! 
Én is nagyon sajnálom a szomszédasszonyomat, mert ugye csak ketten laknak itt, a gyerekek ritkán tudnak eljönni Franciaországból... csak telefonon, és a neten keresztül tudnak beszélgetni... De Terinek egyedül sok mindent el kell intéznie...  Azért, ha kell, mi itt vagyunk segíteni...
Egyelőre változatlan a helyzet... nem maradhatnak sokáig itt, nem tudni mikor és mi várható még... sok jó biztos nem...

Most jutott eszembe, hogy nem is fotóztam le a krémest, amikor ettünk...  de van még bőven!
.
.
.
Most megint a  Gáborral is a Skype-n írogattunk...

Szia Ilona!

Gyönyörű orgonás kosarat hoztál!

El tudom képzelni, hogy mennyire elkeseredett Lívia édesanyja... azért Ciprus is nagyon messze van...
Ó de sajnálom az unokádat! Jobbulást kívánok Neki! ...  Sikerült megtudni valamit, hogy van a gyerek? 

Nagyon szomorú. hogy ha idős korban otthonba kell valakinek kerülnie... sajnos az élet történése sokszor kiszámíthatatlan...

Köszi a kóstolót! A habos kókuszosod most is nagyon guszta lett, finom lehet! 

Már én is csak elköszönni jöttem ,de közben elolvastalak Benneteket,és muszáj hozzáfűzzem,hogy annál borzasztóbb nincs egy idős embernek, mintha öregségére,el kell hagyja az otthonát és mindent amit addig ismert és szeretett..Tudom hogy sokszor mondják nincs más választás,meg ez a legjobb megoldás..ez nem igaz!!Választás mindig van és meg lehet oldani, ha az ember akarja.Természetesen a legkönnyebb megoldás az idős ,gondozásra szoruló embert lepattintani...ne haragudjatok,hogy így kifakadtam,csak arra gondolok,hogy mit érezhet az az idős,akit a családja nem képes gondozni,és otthonba küldi.Persze ahol már nincs senki csak egyedül van az idős és beteg ember ott valóban nincs más választása.
Emlékszem régen, mikor még éltek a szüleim szóba jött ez a téma,számtalanszor megígértem,hogy ha egyikük magára marad,bármelyikük, én gondoskodni fogok róla és sosem engedem otthonba.Mikor apu már haldoklott,akkor is megígértem hogy anyuról gondoskodni fogok.Nem volt könnyű,sokszor sírtam esténként magamban,fáradt ,kimerült és ideges voltam..de sosem fordult meg a fejemben hogy beadjam bárhová is,pedig sok ismerős javasolta,mivel felejtett,nem lehetett tudni,nehogy elkódorogjon vagy ilyesmi...rettegtem is eleget,volt hogy éjjel 1-2 óra tájban hívott fel a szomszédasszony, hogy anyu kinn van az utcán..volt,hogy alig értem az utca végére,már hívott,hogy mikor jövök már hozzá,milyen rég nem voltam...hiába magyaráztam ,hogy most jöttem el tőle,még nem is értem a sarokig sem...már nem emlékezett.szóval nagyon de nagyon nehéz volt...csak az tudja,aki benne van egy ilyen helyzetben,hogy miket képesek csinálni és nem is emlékeznek rá...Mindig azt mondtam, amíg én élek anyu a saját házában fog maradni!Számtalanszor elmondta :ugye milyen jó kis ház ez?Mikor már LAci hazaköltözött és segített anyut gondozni,meg a ház körül tett-vett,javítgatta,anyu olyan boldog volt,hogy milyen szép ez is,az is...ennyi kis öröme maradt a végére...

Jaj,most látom mennyit írtam,elnézést,úgy kikívánkozott..most jöttem rá,mennyi érzés és fájdalom,meg panasz maradt bennem,nem volt kinek elmondanom,és a gyász, amire időm sem volt rendesen,még sírni sem tudtam...