Sziasztok újra! 
Mivel nem nagyon tudok még hosszú ideig ideülni a gép mellé, ma is egy filmet néztünk meg délután... Nagyon érdes volt. Jenni Cockell igaz története alapján készült filmet láttunk. Elgondolkodtató, és egyben megható film... A címe: A tegnap gyermekei
Ilona!
Ez a tél, amit Te képeken hozol nekünk, sokkal szebb, mint amit mi itt átélünk... nagyon csúnya a levegő, és egész nap folyamatosan esik az eső. 
Azt a doktornő nem mondta, hogy influenzás vagyok, csak annyit amikor megvizsgált, hogy ez vírusos fertőzés, és nagyon sokan jönnek ugyanezzel a panasszal... Szerencsére anyukám és anyósom is jól van egyenlőre, remélem, hogy ez így is marad...
Mi az idén csak 1 napon vettük elő a hólapátot, azóta a teraszon egy padon várja a sorsát... vajon lesz-e még az idén befogva lapátolásra, vagy majd mehet vissza a pincébe? 
Lia!
Este telefonon beszélgettem a fiammal, mondtam Neki, hogy hogy nagyon vigyázzon az úton, mert említette Ő is, hogy milyen pocsék az út... Ott is volt hó és ónos eső is... Örülök, hogy Te is sikeresen beértél a munkahelyedre, remélem, hogy hazafelé is így lesz! Vigyázz nagyon útközben. Sajnálom, hogy a férjed elvágta a kezét, remélem, hogy hamar meggyógyul majd!
... Sajnos a jég nagyon éles tud lenni... Én egyszer a hűtő kimosásánál vágtam el jéggel a kezemet.. mert sietni akartam, és gondoltam, hogy forró vízzel gyorsan kiszedem... hát nekem is elvágta...
Ancsa!
Ó már megint valami cuffnissággal akarsz bennünket csábítani! 
A kukoricát meg azért csak egyétek meg, biztos finom lesz... de azért jó, hogy nem vettél többet szerintem... ennyiért... 
Klári!
Kitartás! Remélem, hogy gyógyulóban van a családod! 