Válasz: VERSEK és próza...
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
Induljon jól a napotok, feltétlenül olvassátok el!
Én is könnyesre röhögtem magam... bár már nem először olvastam... lehet, hogy Ti sem?...
Moldova György: Lefelé a lejtőn...
Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
– Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim „hamiskártyásnak” kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal. Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este – mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem és nem láttam senkit, lekuporodtam. Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam – úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet. Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
– Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre. A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
– Ön szintén kezdő, uram?
– Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok és most először sérültem meg.
– Mi történt?
– Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott, egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
– Én is – mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat. 
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
Tűzd ki a célt, de figyelj a harmóniára
A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt.
- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.
Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere menjünk táplálékot keresni.
- Nem anyám, én nem megyek. Én nem alacsonyodom le az ilyen dolgokhoz.
- Már miért nem?
- Anyám, ne háborgass ilyen hiábavalóságokkal. Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világkörüli útra.
- Igen gyermekem, - felelte az anyja - de vágyad soha nem válhat így valóra, ha nem vagy képes, hogy táplálékot szerezz magadnak. Első nap még csak éhes leszel, másodikon nem tudsz tovább repülni, a harmadik napon éhen halsz.
Tanulság: Napjaink ne csak munkával, tanulással, ne csak pihenéssel vagy más kikapcsolódásból álljanak, hanem ezek harmonikus egységéből. Mindent szeretetből tegyünk, a legjelentéktelenebb tűnő dolgokat is. Így életünkben elérhetjük vágyainkat, és legmerészebb álmaink is valóra válnak!
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
Tanmese egy kisleányról
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tiétekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
A szeretet határai...
"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: "SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A HARAG ÉS A SZERETET NEM ISMER HATÁRT. VÁLASZD A SZERETETET, HOGY SZÉP ÉS KEDVES ÉLETED LEGYEN!"
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
Ügyvéd és a paraszt bácsi esete...
Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.
- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg.
- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszti! -fenyegetőzik az ügyvéd.
- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye" szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom. Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább bírja. Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: "Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.
A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.
Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
Az öreg megpödri a bajszát:
- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!
- margit2
- Administrator
- Nincs itt
Válasz: VERSEK és próza...
A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősökről, az elefántokról
már régebb óta ismert, hogy kifinomult ösztönökkel, fejlett kognitív képességekkel és kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek, de még az etológusok számára is meglepetést okozott az a különleges történet, amely egy elvadult elefántcsorda megszelídítéséhez fűződik.
1999-ben a dél-afrikai Zuluföldön az egyik rezervátumból kiszabadult és elvadult elefántcsorda keserítette meg a környékbeli gazdálkodók életét. Az állatok törtek-zúztak, és mindent letiportak, ami az útjukba került. A befogásukra tett kísérletek sorra kudarcba fulladtak, mert az összes olyan elkerített területről kiszabadították magukat, ahová elhelyezték őket. Az elefántok komoly veszélybe kerültek, mivel sorozatos kártevéseik miatt a hatóságok - lakossági nyomásra - komolyan fontolóra vették, hogy hozzájárulnak a kilövésükhöz.
Utolsó lehetőségként felkérték Anthony Lawrencet, hogy fogadja be őket a Thula Thulaba lévő magánrezervátumába, és próbálja meg ott tartani az elefántokat, mert ha ez a kísérlet sem jár sikerrel, kénytelenek lesznek hozzájárulni az elefántok kilövéséhez.
Anthony Lawrence befogadta az elefántokat, és mindent elkövetett, hogy megmentse őket. Kiderítette, hogy a csordát vezető nőstényt, a matriarchát a borjával együtt nem sokkal korábban megölték, és ezért váltak ellenségessé az emberekkel szemben.
A kilőtt matriarcha helyébe egy másik tapasztalt nőstény lépett, akinek Lawrence a Nana nevet adta. Az új vezér, az okos Nana közreműködésével a csordának sikerült is áttörnie a rezervátum nagyfeszültségű elektromos kerítését, így a helyzet komolyra fordult, mert vadászok kezdtek gyülekezni a rezervátum környékén, akik csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy kilőjék a szökevényeket.
Lawrence kétségbeesésében testbeszéddel és verbálisan próbálta meg rávenni a csorda vezérét Nanát, hogy maradjanak a kerítés mögött. Noha jól tudta, hogy az elefántok nem értik meg az angol szavakat, de azt remélte, hogy a magas intelligenciájuknak köszönhetően talán megértik a hangsúlyt és a gesztusoka. A csorda eleinte minden éjszaka újabb szökésre készült, ezért Lawrence is minden éjszaka ott volt velük, és élénk gesztusokkal illetve hanglejtéssel próbálta megértetni velük, hogy mi vár rájuk a kerítésen túl. És mindenki legnagyobb megdöbbenésére, Lawrence módszere hamarosan meghozta a gyümölcsét. Nana - Lawrence ismételten előadott „pantomimjének" köszönhetően – szemmel láthatóan kezdett lenyugodni. Aztán az egyik reggelen megtörtént a csoda, mert Nana ahelyett, hogy a korábbiak szerint ismét megpróbálta volna áttörni a kerítést, csak békésen álldogált, majd átdugta az ormányát a kerítés rácsai között, és gyengéden megsimogatta Anthonyt.
Az elhíresült eset után Anthony Lawrencet országszerte úgy kezdték el emlegetni, mint „az elefántokkal suttogót". Nana és csordája befogadta őt, akit az elefántok ettől kezdve családtagként kezeltek. Bensőséges és meghitt viszony alakult ki az elefántok, valamint a jótevőjük között. Ha szólongatta őket, előjöttek és odamentek hozzá, de azt is mindig megérezték, amikor hazatért külföldi útjairól, és elébe mentek. Egyik alkalommal, amikor Londonból készült haza Dél-Afrikába, a járat megérkezésének napján az elefántok előjöttek, hogy üdvözöljék, azonban Lawrence lekéste a járatot, és csak a másnapi géppel tudott hazautazni. Az elefántok másnap is ott várták a háznál, hogy üdvözöljék.
2012. március elején Anthony Lawrence szívrohamban hirtelen meghalt. Felesége, Francoise, és a családja is sokkos állapotba került a váratlan haláleset miatt.
Két nappal Lawrence halála után, az elefánt csorda megjelent a házaspár házánál, és úgy érkeztek meg, mint egy gyászmenet. Órákon át csendben álltak és várakoztak a jótevőjük háza előtt, ahol több, mint 6 hónapja voltak utoljára, és órákon át kellett vándorolniuk, hogy oda érjenek, mivel egy nappal korábban még a nagy területű rezervátum másik oldalán látták őket.
Az állatok kereken három napon át virrasztottak a ház körül, gyászolták a férfit, aki megmentette őket, majd távoztak.
… Az ismert, hogy az elefántok gyászolják az elpusztult társaikat, márpedig Nana és csordája úgy tartották számon Anthonyt, mint egyet a csorda tagjai közül. A következő évben március 4-én ugyanabban az időben – pontban délután öt órakor – ismét megjelentek a háznál, majd a rákövetkező évben szintén. Az elefántok rendkívül kifinomult intuíciós képességei túlmutatnak az emberi felfogóképességen……
Ettől függetlenül, ha nem is pont így volt, de megható, és bár ehhez hasonló lenne 2021 összes meséi!!! 
