Sziasztok újra! 
Most jöttünk haza a szomszédból, ugyanis ma ebédre voltunk hivatalosak, A Teri anyukája ma 93 éves. Még Párizsból itt volt az egyik lányuk, Stephani is, ő 38 éves. Aranyosak voltak, de magyarul csak a Marika, Teri tud, és Thierry keveset még, de az unoka semmit sem sajnos... így csak fordítani kellett a beszélgetést... Igazán jól éreztük magunkat, finom volt az ebéd és a torta is, de most már itt a szieszta ideje... 
Ma még nekünk is volt dolgunk délelőtt a városban, virágért is ma mentünk el, amit vittünk ajándékba, és vettünk még egy nagy karajt, amin rajta volt a szűzpecsenye is... Külön már nem tudtak adni szűzpecsenyét, pedig szeretjük megtölteni kolbásszal, ezért vettük meg a karajt... De örültem neki, mert szép, friss hús volt.
Ma már én sem kezdek bele semmibe sem, holnap úgysem kell főzni, mert van bőven töltött paprika... Tegnap sokat főztem, meg is feledkeztem arról, hogy ma nem itthon ebédelünk.. de én ezt az ételt imádom, és napokig meg is lehet enni, hiszen a hűtőben van...
Ilona!
Igazán hangulatos helyen van ez a kunyhó, amit ma hoztál képen, ott valóban jó lehet a levegő, és pihenni is lehetne... Jó sok mindent sütöttél már, és főzöl is.. Te sem sokat pihensz... 
Ancsa!
Milyen klassz mézes házikókat hoztál! ... Én nem készítek már, mert megenni sajnáltuk akkor is, amikor csináltam, aztán egy ideig tartogattam... végül meg kidobtam...
Jó nagy pulykamellet vettél Te is!.. Mi elfeleztük, mert túl nagynak találtuk, amit vettünk, majd jó lesz máskor a másik adag... Meg úgyis szűzpecsenye is lesz karajból...
Akkor nyugodtan ehetsz, ha a cicák is jók voltak. 
... Gondolom, hogy nagyon hálásak is ezért... 
