Kukucs... 
Csodaszép idő lett mára! Még most is ragyog a nap. Egy órája hagytuk abba a kinti nyüzsgést. Alaposan kidolgoztuk ma is magunkat. De olyan jó volt kint lenni!
Most uzsonnáztunk, a medvehagyma nem maradhatott ki ma sem. 
Ilona!
Látom, hogy nem maradt el délután sem a tulipán! 
Egészségetekre váljék a finom ebéd! Jól tettétek, ha pihentetek. Mi ma nagyon ki akartunk menni a kertbe, Olyan lelkesek voltak a fiúk, hogy én is csak elmosogattam, és mentem ki utánuk. A kertben sosem lehet végezni... legalábbis nálunk nem... Mindig találunk elvégezendő fontos munkákat.
Lia!
Akkor azért csak óvatosan a hajlásokkal, Tudod a munka mindig megvár! Akkor Nektek is egészségetekre a finom ebédet! Nálunk is mindenki meg volt elégedve. Maradt itt is mindenből holnapra, így holnap megint a kertben fogok szorgoskodni... Bár már mosni is kell, meg itt a takarítás... na majd meglátom, hogy mihez is kezdjek...
Ó Te már díszeket is készítettél húsvétra! Igaz, hogy a jövő hétvégén jön a nyuszi, ha ideér... Gondolom, hogy Zsombor örült a díszeknek, ugye!
Na akkor már folyik a meccs Levi és a Papa között! De izgi lehet!
Képzeljétek amikor ebéd után kimentem, előtte gyúrtam át másodszor a kovászos kenyérkét, és a formába tettem. Aztán megfeledkeztem róla... Csak 2 óra múlva jöttem be, addigra tele lett a forma... Ráadásul a gázsütőt is bekapcsoltam, amikor kimentem... Jó alaposan bemelegedett... be volt állítva 220 fokra... Szerencsére tökéletesen megsült a kenyér! Majd később már lehet vágni ebből is, mert kihűlt a rácson:
