Jaj hát Nektek nem gond ha sütni kell kenyeret Lányok,igaz azt ne ünnepnapokon tegyétek,de ha muszáj ,muszáj!
Nekem is hajnalban bekapcsolom,este elzárom,de nem vagyok itt állandóan,persze,olyankor a gép Stand by-ban pihen.
Hihi,mikor felhivtam a dokit és bemutatkoztam,már tudta ki vagyok,a számom le volt mentve neki,tavaly sokat járt hozzám,ha emlékeztek vagy két hétig kezelte a macskáimat,mikor megbetegedtek az alutasakos ételtől...azóta sem vettem nekik egyszer sem...Fura,hogy délutánonként tudok mostanában pihenni,sőt még aludni is,mig dolgoztam és hulla fáradtan jöttem haza,nem birtam aludni egy órácskát..aki most lát,mindenki megállapitja,hogy jól nézek ki,kipihent és nyugodt vagyok,a kedvem is más,megváltoztam.Marcsi barátnőm csodálkozik, de büszke is magára,mert ő rángatott ki a csigaházból,egész nyáron hallgatta a nyavalygásaimat és öntötte belém a lelket,meg az optimizmust..Azt mondta nem is látott még egy nőt,aki igy magába tudott zárkózni ,mint én és kihivás voltam neki,hogy kirángasson ebből a helyzetből...egy igazi barát..Én nagyon nehezen barátkozom,de őszintén örülök hogy rátaláltam!Nem is értem,nem vagyok amúgy pánikolós,és sosem csináltam nagy ügyet ha bármi bajom is volt...de az idei év,mintha átok lett volna rajtam,hogy nem javultam semmit,bárhogy próbálkoztam...még most sem tudom pontosan mi lehetett ez a torkomban,a sok hólyag..megjegyzem még mostanság is pukkadozik egy-egy,de már nem csip és nem fáj,nem fojtogat,nem viszket,köhögni pedig már három hete nem köhögtem semmit...Hiztam is már két-három kilót...kezdem magam formában érezni...ha visszanézem a nyári fotóimat,szörnyűek,persze csak magnak fotózgattam, hogy lássam a változást,ha van,de az arcom olyan nyúzott és beteg kinézetű volt, hogy rémes...Fogalmam sincs ,mi volt az ,ami végül is segitett ,a sok minden közül,amit kipróbáltam,de hálát adok az Istennek,hogy segitett és Marcsinak,aki végig mellettem volt,nap,mint nap.Most nagyon jó barátságban vagyunk,találkozgatunk és ő is jól érzi magát a társaságomban,mondja is,mennyire más vagyok most, mint azelőtt...pedig én azelőtt voltam ilyen,mielőtt beteg lettem...De nagyon sok minden gyűlt fel,ami kikészitett,nem csak a betegség..a rossz munkahelyi körülmények,első sorban,akkor gondjaink,a magánéletben,amikről itt nem beszéltem,összejött minden szépen...de igy az év vége fele,úgy érzem lassan mászok ki a gödörből...
Most el is köszönök mert lekésem a sorozatomat annyit beszélek itt.
Reggel hozom a friss kávét!
További szép napot mindenkinek!
