Ancsa!
Neked is nagyon szépen köszönöm a szép szavakat, dicséretet!
Tudod mikor próbára mentünk a férjem sírta el magát, nem tudott szóhoz jutni. Ott én voltam erős! István a pap mondta is, tudja leforog előtte az 50 év, de ez így helyes. Biztatta hogy ez így helyes, ne foglalkozzon vele.
Aztán itt meg én voltam gyenge, habár ő is de tudott erősnek maradni. A szemünk könnybe volt, a szó elakadt!
Pláne mikor vonultunk be és megszólalt az orgona. Na akkor már a lábam a földbe gyökerezett ennek hallatán.
Aztán az oltárnál azzal kezdte, hogy nagy megtiszteltetés minket összeadni!
Közben megszólalt a Halleluja magyarul énekelte a kántor, ő kérte meg. Csodálatos volt! Közben mindig megszólalt az orgona ezt nem is tudtuk ő intézte mindet! Ezvolt az, ami még a torkomba összeszorította a hangot. Aztán mikor a fiam fogta a feszületet és előtt mondtam az esküt, ezt el nem lehet mondani. Láttam a gyerek szemében a könnyeket, mosolyt. Na akkor töröltem én is!
Ez az esküvő teljesen más volt mint az első. Itt volt öröm, boldogság, de könnyek is, amik öröm könnyek voltak, de jöttek!
A férjem jobban bírta, de nála is csillogtak a szemek.