Search options (Page 531 of 677)

De szép hely,jó,hogy végül is minden jóra fordult!

Én azt hiszem mára elzárom a gépet,inkább elnyújtózom és tv-zek ha találok valami jót,még mindig be vagyok dugulva,már idegesit,remélem holnap nem csorog majd miközben dolgozom,az nagyon kellemetlen tud lenni!
További szép délutánt és kellemes estét,sziasztok!

Jövök a kis teámmal és látom,hogy Margitka már irtál!Azt szokták mondani,hogy,ami rosszul indul,jól végződik,remélem Nálatok is igy volt.Látom Te sem úsztad meg a megfázást,nekem mára elment a hangom,még mindig folyik az orrom,ritkábban ugyan de még tüsszögök,most inkább a köhögés vett elő megint.
elrámoltam a balkonon télre felkészitettem,be kellett hozni a fűszernövényeimet,fáztak,ma már látszott rajtuk,pedig szép dúsak és zöldek.a cicák téli helyét is elkészitttem a radiátoron és a cinkéknek is kiraktam az etetőt,dióval ,napraforgómaggal.

Október 1. az Idősek világnapja is.
A mindennapi tennivalók mellett sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk róla: törődéssel tartozunk az idősek felé, pedig a figyelem kijárna minden nap, és nem is csak családi szinten. Az idős embereket tisztelnünk kell. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak érzését, hogy értékeljük őket.

Egy férfi a bíróságon…
– Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
– Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
– Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondandóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
– Akkor elmesélem… Egy tízemeletes házban lakunk a legfelső emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70 és 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
“Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik.”
“Igen,” mondja a feleségem, “igazi pireneusiak.”
“Pigmeusokat akartál mondani…”
“Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel.”
“Az pigment…”
“Hagyjál már… A pigmentre a rómaiak írtak.”
“Drágám, az pergamen.”
“Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét.”
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, és hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
“Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a “Pompadúri márkízát”!” Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
“Drágám, ez egy francia nyelvű könyv “Marquise de Pompadour”, ne próbáld lefordítani a címét.”
“Ez szép… Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!”
“Annak nem vektor a neve, hanem lektor!”
“Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt.”
“Az Hector volt és trójai…”
“Hector egy területi mértékegység, te idióta!”
“Az hektár, drágám.”
“Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala.”
“Az nektár – mondom én nagyot sóhajtva.”
“Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt.”
“Nem duónak mondják, hanem duettnek.”
“Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?”
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend… a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
– Ön szabad, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.