Ragdoll...azaz rongybaba!
Nagyon csendes, kiegyensúlyozott, vonzódik az emberhez. A ragdoll több szempontól is figyelemre méltó. Valószínűleg az egyetlen macskafajta, amelyet találmányként jegyeztek be. A feltaláló egy bizonyos Ann Baker volt, aki 1965-ben tárta tenyésztő tevékenysége eredményét a közvélemény elé. A macskát egy közkedvelt amerikai játékról, a rongybabáról nevezte el, amelyet mindig magánál hordott. Olyannyira messzire ment, hogy a fájdalommal szemben az érzékelés teljes hiányával ruházta fel a fajtát. Tény, hogy a ragdoll teljesen nyugodt marad, ha felveszik, és olyan ellazultan lógnak le a lábai, mintha nem is lennének. Fontos jellemzője a ragdollnak, hogy ugyanolyan magas a vállaknál, mint a hátsó lábaknál. További tipikus tulajdonsága a puffadt has, amely gyakran előfordul az idősebb macskák esetében, és amely ugyanakkor nem gátolja a gyorsaságában. A kanok észrevehetően nagyobbak és erősebbek, mint a nőstények, és hozzávetőleg 3 éves korukra nőnek fel teljesen. Nagy, magas, izmos macska széles mellkassal. Hátul különösen erős felépítésű, fejlett izomzatú, és hátsó lábai láthatóan hosszabbak, mint a mellsőek. Ennek köszönhetően a ragdollnak jellegzetes járása van, amelyről sokáig azt hitték, azért van, mert a macska nem tud rendesen járni. A közepes méretű fej ék alakú, a fülek enyhén előre dőlnek, a kerek szemek kék színűek. A mancsok tömörek, nagyok és kerekek, az ujjak között szőrcsomókkal. A hosszú, dús szőrzettel fedett farok a tövénél közepesen vastag, és legalább a vállakig elér. A ragdoll dús szőrzete a közepesen hosszútól a hosszúig terjed, selymes és hibátlanul fénylik. A ragdoll olyan, mintha álarcot viselne: a bunda fehér alapszínén sötétebb szőrzet található a fejen, a füleken, a lábakon és a farok részen.
