Sziasztok!
Nagyon jól éreztük magunkat a gyerekekkel. Az unokánk már nagyon várt, be nem állt a szája annyi sok mondandója volt. Reggel mi vittük iskolába és egy órakor mentünk is érte. Olyan kis szorgalmas, hogy egyik nap a szünetekben, volt rá idő és a tanító néni is megengedte, elkészítette a házit, hogy többet tudjunk játszani délután. Így elmentünk a játszótérre, majd galambokat etettünk. Csak az volt a baj, hogy első nap mikor ott voltunk rettenetes nagy szél volt. Szerencse volt, hogy a játszótér a házaktól kicsit védett volt és így nem éreztük még ott voltunk.
Sokat társasjátékoztunk, este papának is mesélni kellett. Mi délelőtt sétáltunk, megnéztünk mindent a környéken, nagyon tetszett szép helyen laknak. Annyira csendes a környék, nem zavart semmi sem, lehetett éjszaka pihenni, de nappal is csendes. Éppen mondtuk, hogy de jó nem halljuk a szomszéd kutya ugatását egész éjjel!
A második nap nyílt nap volt az iskolában magyar óra volt és be lehetett menni. A gyerek nagyon örült mert mind a ketten elmentünk az órára. A menyem jelezte a tanitó néninek hogy mi megyünk, így tudták előre. Mikor meglátott a folyosón jött is elénk bemutatkozott és kérdezte hogy az apuka szülei vagyunk? Aztán mondta, hogy Levente milyen ügyes, sokat jelentkezik az órán, szorgalmas nagyon és sok barátja van. Na ennek mi nagyon örültünk, hogy ennyi sok jót hallottunk.
Az óra nagyon tetszett, nem volt unalmas, lekötötte a gyerekek figyelmét, és a gyerekek ügyesek voltak. Az unokánk sokat jelentkezett, táblánál is volt sokat, fegyelmezett volt, szépen olvas. Mi nagyon örültünk, hogy még ez a lehetőség is megadódott nekünk, hogy órán is láthatjuk hogy teljesít. Különösen örültünk annak is, hogy nagyon jó kezekben van, nem mindegy elsőben, vagy /alsó tagozatban/ milyen felnőtthöz kerül, milyen alapokat kap a gyerek.
Szép élményekben volt részünk teljesen feltöltődve jöttünk haza.
Ez a kép otthon készült volt még egy kis házi, amit idő hiányában nem tudott a szünetben elkészíteni.
