"Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a tájat, amikor ráébred, Ő már halott... Emlékezett arra, amikor haldoklott, és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.
Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Amikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Elindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észrevettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Amikor még közelebb értek, megszólalt:
– Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
– Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.
– Remek!
– Kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.
– Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek – invitálta be az ember, és a kapu elkezdett megnyílni.
– Bejöhet a barátom is? – kérdezte a kutyusára mutatva.
– Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját. Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
– Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.
– Persze, ott egy kút, jöjjenek be – érkezett a válasz.
– A barátom is bejöhet? – kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
– Van egy tálka a kút mellett – bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat és a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Amikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
– Mi ez a hely? – kérdezte az utazó.
– Ez a Mennyország – válaszolt a férfi.
– Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta.
– Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol.
– Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
– Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat."
