Search options (Page 2073 of 2593)

Szia Lia!

Hú nagyon guszta a lecsós harcsa! Felcsigáztál! Majd én is kipróbálom a nokedlit, ha pörköltet készítek!    Jó, hogy írod a szódabikarbónát, az sok mindenbe jó!  Majd én is úgy csinálom!

Akkor drukkolok, hogy pénteken jó idő legyen a horgászáshoz!
Remélem nem lesz gond a hűtővel, most már szép tiszta. Majd meggyet én is akarok venni egy keveset, mert az idén csak 3 zacsival került bele itthonról... bár van is még tavalyról a fagyasztóban...

Cukkini már szépen jelentkezik a kertben, de uborka egyenlőre még csak olyan 3 cm-es, bár az esőtől remélhetőleg majd nő... 

Ma ebéd előtt tettem egy kört a kertben, kezemben a fényképezőgéppel... már eléggé felhősödött, amikor megláttam a fehér cicát jött látogatóba, és munkára! 

Amikor észrevett, egy kicsit leült, és gyanusan figyelt engem... nem is mertem közelebb menni, hogy ne zavarjam meg...

Végül talált valamit:

Szia Ilona!

Ó míg én írogattam Ancsának, Te is megérkeztél, és csodás csokort hoztál!

Nem csodálom, ha elfogyott a krémes, mert az is úgy tudja etetni magát!
Akkor Ti is szorgoskodtatok ma!  Milyen színűre festettétek a kinti székeket?   
Jó, hogy vettél be tegnap gyógyszert, így éjjel is tudtál pihenni... nem kaptam levelet...de most benézek mindjárt a levelezőmbe!

Délelőtt sikerült mindent elrendezni, amit szerettünk volna... Mielőtt elmentünk a városba, és almáért a szomszédos Elvira Majorba almáért, a ruhákat felhoztam a teraszra, mert gyanúsan elkezdett felhősödni. Délre értünk haza...  addig nem esett, de jól tettem, hogy felhoztam a ruhákat, mert egy hirtelen nagy széllel jött a vihar...  és elkezdett szakadni az eső. Akkor behoztam a maradék ruhát, szerencsére a többsége teljesen megszáradt, de ami még egy picit nyirkos maradt azt fent kiteregettem az emeleten... Mostanra persze száraz már minden.
Volt egy órás eső, de már elállt... bár még nem tiszta az égbolt... akármi lehet a nap folyamán.

Már meg is ebédeltünk, a kávét is megittuk... most lehet pihenni egy kicsit!

Pistike az édesapjával sétál.
Egyszer csak egy piros lámpás házhoz érnek, ahol erősen kifestett lányok álldogálnak.
Pistike rákérdez:
– Apu! Milyen ház ez?
Az apa nem tudja hirtelen, mit mondjon, nem akar hazudni, mire nagy nehezen kitalál valamit.
– Ez egy kupleráj kisfiam. Tudod, itt hölgyek nyújtanak örömöt bácsiknak pénzért.
Pistike tudomásul veszi.
Hazamennek, de otthon nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy milyen örömöt kaphat, összeszedi minden zsebpénzét, és elmegy a kupiba.
Ott a madame elé kiteszi az összes zsebpénzét, és azt mondja:
– Örömöt szeretnék!
A madame ránéz és, hát gondolja, azért mégsem kellene egy kisfiút még beavatni, hát süt neki palacsintát.   
Miután végzett Pistike, hazamegy.
Otthon kérdezi az apja :
– Hol voltál, kisfiam?
– A kuplerájban voltam. Az apának hatalmasra nyílnak a szemei!
– És milyen volt?
– Hát, kilencet bírtam, a tizediket már csak széthajtottam és kinyaltam...