Search options (Page 1623 of 2642)

Sziasztok! 

Hétfőn elutaztunk egy kis kikapcsolódásra, pihenésre Zalakarosra. Igazán jó időnk lett, gyorsan elrepült ez a pár nap. Ez a gyógyvíz jót tesz az ízületünknek. Na és izgatott bennünket az, hogy megnyitottak egy új sós vizes medencét is. A sós víz jó hatásairól már sokat olvastunk.
Örültem a fórumba hozott virágoknak és a kávénak is, most hogy olvastalak Benneteket!

Lia, Ilona, Ancsa!
Aranyosak vagytok, hogy nem hagytátok most sem magára a kis fórumunkat!  

Lia!
Én is álmodtam már olyan, nem is régen, hogy nagyon szidtak... de jó is volt felébredni belőle!
Jó sok írnivaló összejött a munkahelyről, szerencse, hogy otthon is meg tudtad írni a kartonokat.
Finom ebédek készültek nálatok is. De sajnálom, hogy fejfájás is megkínozott... ez az idő hirtelen változása sokunknak nem jó... De örülök, hogy már jobb!   
Szerencsére Zalakaroson nem volt eső, míg ott voltunk, így sétálni is tudtunk esténként.
Én is drukkolok, hogy tudjanak majd jönni hozzátok húsvétra a gyerekek! .. Remélem, hogy a derekad már jobb reggel óta!   

Ilona!
Bizony ma tiszta tavaszias az idő, nekem is már 2-szer mosott is a mosógép, mert ahogy hazaértünk, első dolgom a mosógépbe való pakolás volt... Már hoztam is be száraz ruhát!
Örülök, hogy a férjed is jól van. De látom, hogy Te is szenvedtél a fejfájással! Na és a kis Levente is lebetegedett, de már jobban vagytok! 

Ancsa!
Olvastam, hogy a bevásárlás anyukáddal összejött... Milyen jó, ha ki tudod egy picit mozdítani otthonról!
A vírustól már mindenütt tartanak... Bizony én sem akarok sokat menni olyan helyre, ahol sokan vannak...

Valamikor régen, élt egy derék szegény ember. Olyannyira derék volt, hogy híre az egész országban elterjedt. Még a király fülébe is eljutott. Nosza, több se kellett hívatta is nyomban a szegény embert, aki uralkodója hívására azonnal fel is kerekedett. Ez is bizonyítja mennyire derék volt.
Messze lakott a királyi udvartól, így hát gyalogszerrel vágott neki a hosszú útnak. Egyszer csak elérkezett egy nagy vízhez. Hősünk belé vetette magát, és úszni kezdett.
Akkoriban éltek még lóhalak arrafelé. A lóhoz semmi közük nem volt, de hát, mint tudjuk a lótetű sincs másképp ugyanezzel. Egy ilyen hatalmas állat azonnal be is kapta a szegény embert, és vadul úszni kezdett vele. Meg kell jegyeznünk ezen a ponton, hogy ezeknek az állatoknak nagy, üreges álluk volt.
Derék szegény emberünk gyorsan belecsusszant az állüregbe, hogy a vízi szörny ne tudja lenyelni. A lóhal megelégelte a szegény ember hiábavaló cipelését, úgyhogy a partra úszott és kitátotta hatalmas száját. A derék szegény ember kiugrott, és - lássatok csodát- éppen a király palotájánál találta magát. Sietett is a trónterembe uralkodójához, hogy elmesélje csodálatos utazását.

Azóta is mondják az emberek, ha sietve érkeznek valahová:
- Lóhal állában siettem hozzád.

- Miről foglak megismerni, ha találkozunk?
- 165 cm magas vagyok, és 55 kg. És én miről ismerlek fel?
- Lesz nálam mérőszalag, és mérleg.

A községi plébános elmegy a körzeti megbízotthoz.
- Édes fiam, segíts, mert ellopták a kerékpáromat. Mit csináljak?
- Mit, atyám? Vasárnap a prédikációjában tessék elsorolni a tízparancsolatot, és amikor odaér, hogy "ne lopj", nézzen jól körül, mert aki elbújik, az a tolvaj.
A mise után a plébános elmegy a rendőrhöz.
- Az Isten megáldjon, édes fiam, megvan a biciklim.
- Úgy történt, ahogy mondtam?
- Majdnem... Elkezdtem sorolni a parancsolatokat, s amikor odaértem, hogy "ne paráználkodj", azonnal eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom...