Search options (Page 1520 of 2603)

Szia Lia!

Pedig még mosás előtt lefotóztam az epert, miután behoztam, hogy ne feledkezzek meg róla. Bizony az eső jót tesz mindennek most a kertben. Itt viszont nem sok kihagyás volt az esőben... Néha kevesebb esett, de folyamatos volt... Viszont már elállt, de teljesen felhős az ég még mindig... Le is hűlt a levegő, csak 14 fok van...

Egyetértek Veled! Bizony, hogy kell néha egy kis lazítós nap. Már ebéd után mi sem csináltunk semmit sem. A férjem fél 5-kor kiment a kertbe, és hozott be zöldhagymát. Na most ez annyira jól esett! ... de majd nem győzök utána vizet inni... igaz, hogy az is fontos!  

Ja és az epert turmixként meg is ittuk, egy kis kávéskanállal megengedtem jómagamnak is. 

Oroszlán pár...

Ma 111 éve, hogy megszületett Apáthi Imre, Kossuth-díjas színész, rendező, forgatókönyvíró.
Filmek: A leányvári boszorkány; Toprini nász; ecsület és dicsőség; Semmelweis; Gázolás; Különös ismertetőjel; Az eltüsszentett birodalom; Sóbálvány; Vörös tinta...

Ma 62 éves Fehér Anna Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész.
Filmek: Szamárköhögés; Márió, a varázsló...
Sorozat: Szomszédok.

Ma 75 éves John Fogerty amerikai zenész.
John Fogerty - Centerfield
The Old Man Down The Road
John Fogerty - Jambalaya
John Fogerty - Rock and Roll Girls
John Fogerty - "I Saw it on TV"
John Fogerty - Don't You Wish It Was True
Have You Ever Seen the Rain? Cosmo's Factory
John Fogerty-Hey Tonight

Most már elköszönni jöttem...  További kellemes estét, és nagyon jó pihenést!

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok Mindenkinek! 

A lepkék és a mezei virágok

Az aranyszínű lepke a tó fölött repkedett a szikrázó napsütésben. Amikor elfáradt, megpihent egy bárányfelhőn és onnan nézegette magát a tó tükrében:
– Én vagyok a legeslegszebb, kerek e világon – hajtogatta folyton.
Társai, a tarka lepkék, kedvesen hívogatták maguk közé:
– Gyere aranylepke, játsszál velünk a színes virágok között.
Ám az aranylepke, kényeskedve válaszolt:
– Én soha nem szállok rá ilyen hitvány mezei virágokra – mondogatta fölényesen.
A mezei virágok nagyon megsértődtek ezen.

– Te egy önző, gonosz lepke vagy! – kiáltották az aranyszínű lepkének.
– Ti meg irigyek vagytok, mert én sokkal szebb vagyok nálatok! – feleselt a lepke, és felrepült a magasba.
– Ilyen csillogó, aranyszíne nincs a világon senkinek – illegette magát kényeskedve.

Az esőfelhő megelégelte a lepke kényeskedését, és elébe repült:
– Azt tanácsolom neked, te kényes lepke, – mordult haragosan a hangja – hogy menj oda a mezei virágokhoz és kérjél tőlük menedéket, mert pórul jársz! Az aranyszínű lepke nagyot kacagott ezen, ám ekkor hirtelen beborult az ég, és eleredt az eső.
– Azonnal hagyd abba, mert vizesek lesznek a csodás szárnyaim! – kiáltozott a lepke, ám az eső egyre erősebben zuhogott.
A mezei virágok megsajnálták az aranylepkét.
– Gyere, repülj ide közénk, itt biztonságban leszel te is – hívogatták, de a kényes lepke szárnyai, már teljesen átáztak.
Nem tudott tovább repülni, és lepottyant egy szamárkóró közelébe. A szamárkóró kedvesen átölelte az ágaival, és menedéket adott a bajban levő lepkének. Az eső, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elállt. Újra kisütött a napocska. A mezei virágok boldogan nyiladoztak, a tarka lepkék vidáman repkedtek fölöttük.

Az aranylepke is meglebegtette szárnyait, és szó nélkül otthagyta a szamárkórót.
Egyenesen a tó fölé repült és kényeskedve belenézett a tó tükrébe:
– Jaj, jaj, jaj! – jajveszékelt, amikor meglátta magát.
– Hova lett a csodás, aranysárga színem? – nézegette magát kétségbeesetten. A tarka lepkék mind odarepültek és ámulva látták, hogy az aranyszínű lepke szárnyai, haloványak lettek. Az eső lemosta róluk az aranysárga csillogást.
– Te így is nagyon szép vagy – vigasztalták kedvesen.
– Köszönöm szépen. Ti olyan jók vagytok hozzám, hogy azt meg sem érdemlem – mondta meghatódva a kényes lepke.
– Meg tudtok nekem bocsátani? – kérdezte.
– Te közénk tartozol, hiszen a társunk vagy – mondták a tarka lepkék – gyere, velünk játszani! – kiáltották, majd kézen fogták társukat és elrepültek vele, a virágos mezőre. A tarka-barka virágok fölött vidáman kergetőztek.
A kényes lepke, csak ámult, bámult: – Sosem gondoltam volna, hogy ti ilyen szépek vagytok – mondta a mezei virágoknak, majd odarepült a szamárkóróhoz: – Te vagy az én legeslegjobb barátom – súgta oda neki és szárnyaival megsimogatta a szamárkórót, majd vidáman a társai után repült. A szamárkóró boldogan kiáltotta utána: – Te így is a legeslegszebb lepke vagy, az egész világon!

A lepkék kacagva helyeseltek, és egymásba kapaszkodva, vidám táncot jártak a fénylő napsütésben.
A napocska elégedetten mosolygott ott fent a magasban, és bársonyos melegével megsimogatta a tarka-barka mezőt, és a felette repkedő,
színes lepkéket.

Forrás: https://www.anyameselj.hu/a-lepkek-es-a-mezei-viragok/