Search options (Page 1442 of 2603)

Sziasztok,  újra itt vagyok!

Lia!
Örülök, hogy be tudtál nézni délután! Akkor szépen odaértetek, és az idő is csodás, kellemesen telhetett a napotok! Legyen a holnapi is ilyen szép!

Ilona!
Ha már tudtál segíteni a férjednek a medence hajtogatásában, akkor csak erősödsz. De azért kíméljed magadat, hogy minél előbb teljesen rendbe jöjj!

Mi nagyon el voltunk foglalva, mert amikor elmentek a munkások, a férjem és a fiam mentek, hogy becsukják a nagy kaput a fiamnál... hát akkor vették észre, hogy amikor kiment a betonpumpás autó, ami egy hatalmas kocsi, a sofőr ráment a lenti híd szélére, és összetörte az betonrudat...  Mi kimentünk hárman, kilapátoltuk a kavicsot és a földet a vízelvezető árokból... Szerencsére maradt egy kevés beton, amit ráöntöttek a sóder szélére, azt talicskával felhordták a fiúk, és kijavítottuk több helyen is a kapu kijáró széleit... Holnap locsolni kell majd azt is...
Fél 6-kor végeztünk... Most ettünk, mert már nagyon éhesek voltunk..

Na túl vagyunk a betonozáson! Nagyon örülünk, hogy eddig eljutottunk már a hétvége előtt!
Két kép a mai munkákból:

Itt tölti a betonpumpa a betont ....

...és kész a betonozás! 

Ilona!

Ma van az utolsó napjuk... Reggel is jelentkezett Gábor, mielőtt indultak a hajókázásra.  Gondolom, hogy este már kicsit szomorúan pakolnak, mert holnap délelőtt 8 óra után indulna a repülővel vissza. De ígérte reggel, hogy majd fotóznak ma is.

A gazdag ember és a kisfiú

A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este. Amikor azt kérdezték, miért, cinikus nevetéssel válaszolt:
– A nővel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga: csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak… és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnőtt lesz belőlük…
Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott. Káromkodva szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért, mert örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani…
Ekkor vette észre a gyereket... A kisfiú – aki még öt nyarat sem élt meg – egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte őt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetők jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem...Csak nézett.
A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már. Sőt, még csak el se fordult. A legtöbb ember gyenge, hogy őszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám őt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegeződő tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba…
S akkor megszédült.
Erővel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerűen nem volt benne semmi. A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából.
Egész nap ez a pillanat járt a fejében. Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hűvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást, csak egy halott szempárt…
Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még győzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont, és nem színészkedett tovább önmaga előtt. Igenis látni akarta…
A kisfiú pontosan ott állt. A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet. Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra, és elhajtott.
A felkelő nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szőlőt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig…
Amikor a férfi húsz esztendővel később haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.
Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belőle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.
A fiú szemében őszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét. Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelőapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni.

Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt:

– Ne gyötörd magad. A halál elől nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete. S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól Te, akkor ott, a kerítésnél megmentettél…

Két ügyvéd bemegy egy étterembe, leülnek, kérnek egy pohár vizet, majd kinyitják az aktatáskájukat és elővesznek egy-egy szendvicset. A
pincér felháborodva mondja nekik:
- De uraim! Ez egy étterem! Itt nem ehetik a saját szendvicsüket!
A két ügyvéd egymásra néz, megvonják a vállukat, kicserélik egymás közt a szendvicseiket, majd nyugodtan elkezdenek falatozni...

Két idős néni beszélget:
- Ezek a mai fiatalok olyanok mint a nyulak!
- Hogy érti ezt kedveském?
- Csak két dolog érdekli őket: a fű meg a szex.

Sziasztok!  Mindenkinek szép napot kívánok mára is!

Lia!

Névnapodon itt is sok-sok szeretettel köszöntelek. Azt kívánom, hogy mindig boldog legyen az életed! Vegyen körül minden jó és szépség, de főleg, hogy legyen hozzá jó egészség! Legyén nagyon szép a hétvégétek a Mátrában!   

Még szerencse, hogy tegnap nem voltak sokan, mert újra hozzá kell szoknod ehhez a munkarendhez... Akkor mára jó utat és érezzétek nagyon jól Magatokat a Mátrában! Jó utat! Kellemes kikapcsolódás lesz!

Én tegnap picit korábban lepihentem, de szerencsére elég jól aludtam, így kipihentem is ébredtem ma reggel.
Kicsit hűvös van, de erre most ár számítani lehet.. sajnos az ősz közeledik... Jelenleg nálunk 12 fok van, de 26 fokot jeleznek délutánra, ami már kellemes idő lesz. Eső nem várható, így akár kint de bent is lehet szorgoskodni majd.
Ma főzni kell, a levesnek karalábéban egyeztünk meg, a második pedig ma tényleg lángos lesz.
Már megittuk a frissítő kávénkat, ma azt is én főztem meg.

Itt hozom a kávékat: