Search options (Page 1356 of 2644)

ÉBRESZTŐ!!!!   

Sziasztok! Jó reggelt! Mindenkinek szép napot kívánok mára is!
Klári!
Már egy hete ingadozik a vérnyomásom, nekem általában 120/80 szokott lenni, és ez jó is volt.. de sajnos most eléggé ugrál föl-le... Kedden felhívtam a háziorvosnőmet, és mondta, hogy mérjem naponta legalább 3-szor, írjam fel, és majd 1 hét múlva menjek be, kaptam időpontot. Akkor megbeszéljük, hogy mi a gond... De Ő is a frontra gondol, ahogy én is.
Este már 9 órakor elaludtam, aztán éjszaka 3-kor megébredtem, és nehezen aludtam vissza, de sikerült még reggel jól elaludni. Már egy mérést csináltunk, ez elég elfogadható...de tegnap is hasonlóan indult a napom...   
A csúsztatott palacsinta érdekes lehet, még nem próbáltam ki, de talán majd ezután. A gulyásleves tartalmas, ahhoz valóban nagyon finom lesz.
Mi most egyeztünk meg a karalábéleves mellé ma rakott krumpli fog készülni...

Már elkészült a kávé, ma is csak reggel iszok, és fél adagot sok tejjel!

Most is hozom a későbbi kávékat:

Kukucs...    

Most már én is itt vagyok egy kicsit. Délután aludtam egy jó órát, de sokat pihentem is ma, most valamivel jobb...már a vérnyomásom talán javulóban van..???  ... talán...

Ilona!
csodálatosan szép képet hoztál ma is, köszi, nagyon nagyon tetszik!
Sajnos még a vérnyomásom ma sem az igazi, nem is dolgoztam szinte semmit, csak a leveshez a rántást kellett elkészítenem ebédre... a többi munkát a férjem csinálta.
Ti aztán jó nagy munkában voltatok délelőtt... A beszélgetések most jól esnek.. bizony a személyes találkozókkal még várni kell szerintem is...

Lia!
Nektek nagy kitartásra van most szükségetek, szerintem még egy jó ideig ez így is fog maradni...
Na a borsóleves megint egy jó tipp, a hétvégére majd beiktatom én is.

Klári!
Nem felejtettünk el, hiszen elég sokáig írogattál itt nálunk. Ha ráérsz akkor nyugodtan írjál máskor is! Na és összejött az a bizonyos csúsztatott palacsinta? A neve még rémlik, de nem emlékszem rá, hogy pontosan hogy készíted?
Délben nem is néztem a hőmérőre, mert igyekeztem ebéd után lepihenni...

Új segédet vesz fel az öreg patikus, s mielőtt az első éjszakai ügyeletre kerülne sor, emígyen oktatja:
- Egyszerű dolog ez, fiam! Ha öv alatti panasszal jönnek, adj ricinust, ha öv felettivel, aszpirint.
Másnap reggel a segéd boldogan referál:
- Főnök úr, valóban nem volt semmi baj. Egy eset kivételével a tanácsai szerint jártam el.
- Ez valami speciális beteg volt, fiam?
- Igen. Bejött egy csodálatos, fiatal nő, szétrántotta a kabátját, alatta nem volt semmi, esdeklően rám nézett és azt mondta:
- Szépfiú, egy éve nem láttam férfit!
- Na, ennek szemcseppet adtam!

Induljon jól a napotok, feltétlenül olvassátok el!
Én is könnyesre röhögtem magam... bár már nem először olvastam... lehet, hogy Ti sem?...

Moldova György: Lefelé a lejtőn...

Egy még fiatalos, a gondokban megszőkült ötvenhét éves asszony meséli:
– Mikor nyugdíjba mentem, úgy éreztem, kinyílt előttem a világ. Se kutyám, se macskám, csak magammal kellett foglalkoznom, megvalósítottam életem két nagy vágyát: vettem egy piros kalapot és megtanultam síelni. A piros kalapot aztán elraktam a szekrény mélyére, mert a barátnőim „hamiskártyásnak” kezdtek becézni, tudniillik hogy tökre pirosat teszek, de a síelés fokozatosan a szenvedélyemmé vált.
A Normafa laposabb lejtőin kezdtem, a trénerem eleinte nem sokat várt tőlem, azt ajánlotta, hogy vegyek néhány erős edzést, és hagyjam abba, de én kitartottam, egyre meredekebb lejtőkre is kimerészkedtem, végül tavaly úgy döntöttem, hogy kimegyek Ausztriába, és megpróbálkozom a nagy alpesi pályákkal. Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva, bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este – mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán. Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső, vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment, a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni. De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam, mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni a szállásunkra, körülnéztem és nem láttam senkit, lekuporodtam. Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben húzhattam le, a pulóvert a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam és a költővel szólva a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre a síléc megindult alattam – úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet. Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam és kísérteties sebességgel vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam, fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is, végig azt hajtogattam magamban:
– Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni, kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat. A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre. A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
– Ön szintén kezdő, uram?
– Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria többszörös lesiklóbajnoka vagyok és most először sérültem meg.
– Mi történt?
– Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában, mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján, egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott, egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem, annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe ez a boszorkány. Ön is az ő áldozata volt, asszonyom?
– Én is – mondom, és eltöprengtem, hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat.

Sziasztok,  még benézek mielőtt kikapcsolom a gépet...

Ilona!
Ó de szép a hóvirág ezen a havas térben így előtérben! Nagyon szuper a fotó!
Bizony sétálni nem nagyon akarnak a férfiak, pedig nagyon egészséges... Persze a vásárlást se akarják hosszú időre elnyújtva... azért muszáj azt is kibírniuk!
A frontra gyanítom én is a vérnyomásváltozást... de nagyon nem jó... A férjem valóban ügyes volt ma is, hamar elkészült.
Te is finomat készítettél ebédre! Váljék egészségetekre!
Akkor kellemesen el el tegnap a  napotok a séta után is a barátnőddel.
Most látom, hogy milyen szép képen hoztad a délutáni kávét. Én csak reggel ittam, akkor is fél adagot...
Eddig csak pihengettem, nagyon rossz napom volt...

Lia!
Sajnos ez a front valóban sokunkat megkínoz.. már én is érzem egy hete, de ma jobban elért...
Félelmetes ez a járvány is, mi is csak ritkán megyünk el itthonról...
Ma is nagyon finom ebédet kaptatok, jól jártok ezzel!
Már délután többször ideültem, hogy válaszolok, el is kezdtem, aztán  ...  csak abbahagytam...
Remélem, hogy éjszaka tudok majd egy nagyot aludni.

Mára el is köszönök. További kellemes estét, és nagyon jó pihenést!

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok Mindenkinek!