A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősökről, az elefántokról
már régebb óta ismert, hogy kifinomult ösztönökkel, fejlett kognitív képességekkel és kiemelkedően magas intelligenciával rendelkeznek, de még az etológusok számára is meglepetést okozott az a különleges történet, amely egy elvadult elefántcsorda megszelídítéséhez fűződik.
1999-ben a dél-afrikai Zuluföldön az egyik rezervátumból kiszabadult és elvadult elefántcsorda keserítette meg a környékbeli gazdálkodók életét. Az állatok törtek-zúztak, és mindent letiportak, ami az útjukba került. A befogásukra tett kísérletek sorra kudarcba fulladtak, mert az összes olyan elkerített területről kiszabadították magukat, ahová elhelyezték őket. Az elefántok komoly veszélybe kerültek, mivel sorozatos kártevéseik miatt a hatóságok - lakossági nyomásra - komolyan fontolóra vették, hogy hozzájárulnak a kilövésükhöz.
Utolsó lehetőségként felkérték Anthony Lawrencet, hogy fogadja be őket a Thula Thulaba lévő magánrezervátumába, és próbálja meg ott tartani az elefántokat, mert ha ez a kísérlet sem jár sikerrel, kénytelenek lesznek hozzájárulni az elefántok kilövéséhez.
Anthony Lawrence befogadta az elefántokat, és mindent elkövetett, hogy megmentse őket. Kiderítette, hogy a csordát vezető nőstényt, a matriarchát a borjával együtt nem sokkal korábban megölték, és ezért váltak ellenségessé az emberekkel szemben.
A kilőtt matriarcha helyébe egy másik tapasztalt nőstény lépett, akinek Lawrence a Nana nevet adta. Az új vezér, az okos Nana közreműködésével a csordának sikerült is áttörnie a rezervátum nagyfeszültségű elektromos kerítését, így a helyzet komolyra fordult, mert vadászok kezdtek gyülekezni a rezervátum környékén, akik csak a megfelelő alkalomra vártak, hogy kilőjék a szökevényeket.
Lawrence kétségbeesésében testbeszéddel és verbálisan próbálta meg rávenni a csorda vezérét Nanát, hogy maradjanak a kerítés mögött. Noha jól tudta, hogy az elefántok nem értik meg az angol szavakat, de azt remélte, hogy a magas intelligenciájuknak köszönhetően talán megértik a hangsúlyt és a gesztusoka. A csorda eleinte minden éjszaka újabb szökésre készült, ezért Lawrence is minden éjszaka ott volt velük, és élénk gesztusokkal illetve hanglejtéssel próbálta megértetni velük, hogy mi vár rájuk a kerítésen túl. És mindenki legnagyobb megdöbbenésére, Lawrence módszere hamarosan meghozta a gyümölcsét. Nana - Lawrence ismételten előadott „pantomimjének" köszönhetően – szemmel láthatóan kezdett lenyugodni. Aztán az egyik reggelen megtörtént a csoda, mert Nana ahelyett, hogy a korábbiak szerint ismét megpróbálta volna áttörni a kerítést, csak békésen álldogált, majd átdugta az ormányát a kerítés rácsai között, és gyengéden megsimogatta Anthonyt.
Az elhíresült eset után Anthony Lawrencet országszerte úgy kezdték el emlegetni, mint „az elefántokkal suttogót". Nana és csordája befogadta őt, akit az elefántok ettől kezdve családtagként kezeltek. Bensőséges és meghitt viszony alakult ki az elefántok, valamint a jótevőjük között. Ha szólongatta őket, előjöttek és odamentek hozzá, de azt is mindig megérezték, amikor hazatért külföldi útjairól, és elébe mentek. Egyik alkalommal, amikor Londonból készült haza Dél-Afrikába, a járat megérkezésének napján az elefántok előjöttek, hogy üdvözöljék, azonban Lawrence lekéste a járatot, és csak a másnapi géppel tudott hazautazni. Az elefántok másnap is ott várták a háznál, hogy üdvözöljék.
2012. március elején Anthony Lawrence szívrohamban hirtelen meghalt. Felesége, Francoise, és a családja is sokkos állapotba került a váratlan haláleset miatt.
Két nappal Lawrence halála után, az elefánt csorda megjelent a házaspár házánál, és úgy érkeztek meg, mint egy gyászmenet. Órákon át csendben álltak és várakoztak a jótevőjük háza előtt, ahol több, mint 6 hónapja voltak utoljára, és órákon át kellett vándorolniuk, hogy oda érjenek, mivel egy nappal korábban még a nagy területű rezervátum másik oldalán látták őket.
Az állatok kereken három napon át virrasztottak a ház körül, gyászolták a férfit, aki megmentette őket, majd távoztak.
… Az ismert, hogy az elefántok gyászolják az elpusztult társaikat, márpedig Nana és csordája úgy tartották számon Anthonyt, mint egyet a csorda tagjai közül. A következő évben március 4-én ugyanabban az időben – pontban délután öt órakor – ismét megjelentek a háznál, majd a rákövetkező évben szintén. Az elefántok rendkívül kifinomult intuíciós képességei túlmutatnak az emberi felfogóképességen……
Ettől függetlenül, ha nem is pont így volt, de megható, és bár ehhez hasonló lenne 2021 összes meséi!!! 
Sziasztok újra! 
