Szia Klári!
Hát most nem lehet irigyelni engem, az biztos, olyan lassan mozgok, még gyorsabban lépni sem szabad, mert az már nagyon fáj... De nem tarthat örökké... volt már ilyen gondom évekkel ezelőtt, akkor is elég sokáig eltartott... de aztán hirtelen jöttem rendbe... Most is reménykedek, hogy egyszer csak elmúlik... Vacsora után eddig megint pihentem... na azért ilyen is régen volt már... De holnap már remélem, hogy többet mozoghatok, mert főzni is kell, és lenne teendő bőven... majd kiderül reggelre.
Azért nagyon helyesen teszed, ha megmutatod Kittit a doki néninek, utána lehet csak megnyugodni... Remélem, hogy hamar meggyógyul a lányka! 





















