Ahogy öregszünk, talán egyre kevésbé találjuk viccesnek....
Három idős nővér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidősebb 96 éves.
Egyik este a 96 éves az emeleti fürdőszobában fürdéshez készülődik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi/a/kádba,/megáll,/gondolkodik,/majd/lekiabál/a/húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!
A/94/éves/válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! – ezzel elindul a lépcsőn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba/esik/és/ő/is/elkezd/kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?
A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nővéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy ‘remélem, én sose leszek ilyen feledékeny’ s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az/asztal/lapján.
Aztán/felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak előbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!