Ma két éve volt az a nap,mikor Bitta hozzánk került.Akkor ezzel a mesével mutattam őt,be,jó felidézni.
Hazaértem!
Azt mondták Családom lesz,amit nem tudtam micsoda,remélem nem olyan lesz,mint mikor bolháim lettek....előtte még a dokinéni jól megkínozta a fájós lábikómat,megkezelte és én nagyon sírtam mert fájt...aztán egy dobozba kerültem,és vittek..nem tudtam hova,nagyon féltem,mikor látom majd a Családot!Autóval utaztunk és én ijedtemben és mert fájt a lábikóm,bepiszkoltam és végigsírtam az utat....végre egyszer csak egy ajtón bejöttünk és ott volt egy nagy Cica,attól nem féltem,mert olyat még láttam,de a Családtól féltem,mert nem tudtam mi az...
Aztán megtudtam,hogy az azt jelenti,hogy lesz egy Ember-Anyum és Ember -Apum ,meg egy nagy cica Bratyóm,akit Pocinak hívnak...Megszagoltuk egymást és nézett csak nagy szemekkel,hogy ez meg mi ez?Én meg akartam mondani,hogy hivnak de akkor megtudtam,hogy nekem még nevem sincs....De már kaptam enni,amit nagyon szeretek és rögtön meg is találtam és csak ettem és ettem....Közben találgatták,mi legyen a nevem?Ember-Apu sorolta,hogy legyen Miku,vagy Miki,vagy Karácsony,Karcsi...De ember-Anyu csak legyintett,gondolkodott,majd bólintott és azt mondta,Bóbita lesz a neve!Bita cica!
És akkor odamentem a nagy Bratyóhoz és bemutatkoztam:A nevem Bita...Bó bita!És akkor megértettem,hogy a Család jelenti a meleget és puhaságot és a finom kajcsikat és hogy szeretnek és vigyáznak a fájós lábikómra...És van Anyum és Apum és nagy testvérem....egészen jó az hogy Család!



És ma,két év elteltével ,a kicsi csapzott,ijedt szemű,sérült kiscica!


