VERSEK és próza... (Page 8 of 178)

Margitka!

Köszi a verset, sokat tanítottam a gyerekekkel!  Annyira aranyosak!

Ilona!
Én is szeretem az ilyen kedves kis versecskéket.

Lia!
Az idén még nem láttam fecskét, de a fiam már egyet látott a fák felett repülni... jött is lelkesen mondani!   Sajnos nagyon kevés  van erre, csak a töredéke jön ide.  Azért ha majd mégis lesz nálatok, akkor feltétlenül fotózzad le! 

Milyennek látsz másokat?

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom...
Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Lecke az életről

Volt egyszer egy kis hullám, aki odakinn fel-lehullámzott az idők kezdete óta. Csak élvezte a napsütést és a szelet. Addig, még meg nem látta a többi hullámot, amint a parthoz csapódtak, és nagyon megijedt.
- Jaj,Istenem,velem is ez fog történni?
A másik hullám azt mondta neki:
- Miért vagy olyan szomorú?
És a kis hullám azt mondta:
- Mert összefogunk ütközni és mind semmivé válunk. Nem érted?

De a másik hullám azt mondta:
- Te nem érted! Te nem csak egy hullám vagy, hanem az óceán része… Ahogy mi is… részei vagyunk az Univerzumnak!