VERSEK és próza... (Page 16 of 178)

Nem történt meg veled néha, hogy amikor láttál egy "nagyjából" veled egyidős valakit ezt gondoltad: NEM LÉTEZIK, hogy én is ilyen öregnek nézek ki!!!

Olvasd el az én kis történetem:
Alicia Smith a nevem és a fogorvosi rendelő várószobájában ültem. Soha nem jártam előtte ennél a fogorvosnál. Amint várakoztam és nézelődtem, megláttam a falon az orvos diplomáját amin rajta volt a teljes neve. Hirtelen felelevenedett az emlékeimben egy magas, fekete hajú, sportos srác arca, aki az osztálytársam volt a gimnáziumban kb. 30 évvel ezelőtt. Létezne hogy ez ugyanaz a fiú akibe titokban szerelmes voltam???
De miután bementem a rendelőbe és megláttam, elhessegettem magamtól a gondolatot. A félig kopasz, őszes, igaz hogy magas, de kövér és ráncos arcú férfi láttán, gondoltam túl öregnek látszik ahhoz hogy az osztálytársam lehetett volna. Miután megvizsgálta a fogaimat megkérdeztem tőle, hogy a "Morgan Park"-i gimnáziumban tanult-e.
- Igen, igen - válaszolt büszkén mosolyogva.
Mire én:
- És mikor érettségiztél?
Mire ő:
- 1975-ben. Miért kérdezed?
Mire én:
- Nahát, te az osztályomba jártál!
Miután hosszasan végigmért ez a RONDA,...KOPASZ,...RÁNCOS,...KÖVÉR,...ÖREG,...ABNORMÁLIS,....IDIÓTA fickó, megkérdezte:
- Melyik tantárgyat tanítottad....???!!!

... Elgondolkodtató....  ugye....

Puszi a dobozban

A történet régen esett meg. Egy férfi megbüntette az ötéves lányát, mert elveszített egy értékes tárgyat. Akkor kevés pénzük volt.
Karácsony volt és a másnap a kislány egy ajándékot adott át az apjának ezekkel a szavakkal: „Ez a tiéd.”
Az apa először nagyon zavarba jött, aztán mérgelődött, mikor meglátta, hogy semmi nincs a csomagban.
Kemény hangon megkérdezte: „Nem tudod, hogy ha ajándékot készítesz, valaminek lennie kell a csomagban?”
A kislány könnyes szemmel nézett rá és ezt mondta: „Nem üres! Tele van a puszijaimmal!”
Az apa nagyon elszégyellte magát, térdre ereszkedett, és átölelte gyermekét és elnézést kért tőle.
Attól fogva az apa az ágya alatt őrizte a csomagot, és ha valami rosszul ment vagy bátorságra volt szüksége, kinyitotta a csomagot és kivett belőle egy puszit.

Mindegyikünknek van egy ilyen, szeretettel teli csomagja a gyerekeitől, a barátaitól, rokonaitól…
Semmi sem fontosabb, amit az ember birtokolhat!
Minden barátomnak ezen a Földön, akik szeretik egymást kívánom, hogy legyen ilyen csomagja tele puszival!

Karrier?????????

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.

A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia.
Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet,és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és
összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

Generációs probléma

Egyszer, ha gyermekem elég nagy lesz ahhoz, hogy megértse, mi motivált engem, mint szülőt, ezt fogom mondani:
- Annyira szerettelek, hogy mindig megkérdeztem mikor és kivel mész el és mikor jössz haza.
- Annyira szerettelek, hogy megálltam, az új kerékpárodra spórolj, annak ellenére, hogy egyszerűen megvehettem volna neked.
- Annyira szerettelek, hogy hagytam, magad jöjj rá, az új legjobb barátod nem is olyan tökéletes.
- Szerettelek annyira, hogy megbüntettelek azzal, hogy kitakarítsd a szobádat, s ezzel tölts el két órát, annak ellenére, hogy én 15 perc alatt elvégeztem volna.
- Szerettelek annyira, hogy hagytam, lásd a haragomat, könnyeimet, hogy megértsd, én sem vagyok tökéletes.
- Szerettelek annyira, hogy nem vállaltam magamra a felelősséget tetteidért, még akkor sem, ha később a büntetés kemény volt, s nekem majd a szívem szakadt meg. De leginkább annyira szerettelek, hogy nem féltem nemet mondani, még ha tudtam is, nem értesz meg és lehet, talán egy kis időre ezért meg is gyűlölsz. Ezek voltak számomra a legnagyobb kihívások.
És ma meg vagyok elégedve, mert a kihívásokat legyőztem. És legyőzted te is.

Egyszer, ha majd a gyerekeid elég nagyok lesznek arra, hogy megértsék szüleik cselekedeteit, ezt mondod nekik:

Édesanyád nem rossz, mikor gondoskodik rólad. Én már tudom, az anyukám volt a világon a legjobb, annak ellenére, hogy akkor épp az ellenkezőjét gondoltam. Míg a többi gyerek reggelire is ehetett cukorkát, nekem gyümölcsöt, zöldséget kellett, meg pirítóst, meg tojást. Míg a többiek limonádét ihattak ebédre és édességeket ehettek, nekem levest, húst, salátát kellett ennem. És légy nyugodt, a vacsoránk is más volt, és én mindig azt hittem, csak azért, mert nem szeret, nem akar adni.
Anyukámnak mindig tudnia kellett, hol és kivel töltöm a szabad időmet. Tudnia kellett, kik a barátaim és mit csinálunk együtt.
Akkor azt gondoltam, ez rosszabb, mint a börtönben.  Még dolgoznunk is kellett, edényt elmosni, eltörölni, felmosni, megetetni a kutyát.
Akkor arra gondoltam, anya miatt kimaradok rengeteg élményből, amit a többiek átélhetnek. Mindig azt akarta, hogy csak az igazat mondjam. Néha még a gondolataimat is tudta olvasni. Nagyon idegesítő volt.
Még arra is ügyelt, hogy mossak fogat, mosakodjak és tanuljak. Néha már az járt az eszemben, el kellene szökni otthonról.
Még azt se szerette, ha mezítláb járunk otthon. Miatta kimaradtam rengeteg élményből: Nem kábítószereztem, nem fogyasztottam
alkoholt. Miatta soha nem sértettem senki testét,lelkét.... de igen, ez mind miatta történt...

Ma már saját családom van, jólnevelt vagyok és tisztelem az embereket, anyának sikerült bennem megtartani a becsületet, a toleranciát, a veszély megérzését és elkerülését.
Annak ellenére, hogy gyermekeim is néha biztos olyanokat fognak rólam gondolni, mint én régen az édesanyámról, tudom a leghelyesebb útra vezetett s nekem is ezt kell tennem.
Megértettem, hogy a nevelés nagy szeretetben, felelőséggel lehet csak gyermekeim boldogsága. Igen, nagyon sok olyan édesanyára lenne szükség, amilyen az enyém.

Nagyszerű????

... Vagy mégsem????
Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.
A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és lemegy a bejárati ajtóhoz. Amikor kinyitja az ajtót, azt látja, hogy Béla, a szomszédjuk áll ott.
Mielőtt bármit is szólhatna, Béla kikerekedett szemekkel ezt mondja: „Adok százezer forintot, ha ledobod magadról a törölközőt.”
Egy pillanat gondolkodás után a nő ledobja magáról a törölközőt, és ott áll pucéran Béla előtt. Néhány másodperc múlva Béla átadja a százezer forintot és elmegy.
A nő visszaveszi magára a törölközőt és bemegy a házba.
Amikor visszaér, a férje kérdezi tőle:
- Ki volt az?
- Béla volt, a szomszéd. – válaszolja.
- Nagyszerű – mondja a férj.
- Mondott valamit arról a százezer forintról, amit a múltkor adtam neki kölcsön?  ...

A történet tanulsága:
Ha időben megosztod az üzleti partnereiddel a hitellel és a kockázattal kapcsolatos információkat, azzal megelőzheted a felesleges kitárulkozást...