Ilona!
Ó de csodás csokor mellett hoztad ebéd után a kávét!
Természetesen én is mindig iszok ebéd után is, de akkor már egy picit kevesebbet, és tejjel... A férjem nem mindig iszik másodikat, de ha igen, mint ma is, akkor Ő tejszínhabbal nassolja el.. 
Itt hatalmas szél is lett, még szerencse, hogy a fű is szára, ahova le is rázott 2 vállfát pólóval együtt... De észrevettem, és hoztam is be... Mostanra minden ruha meg is száradt. Mivel a szél nem csillapodik, bár csodálatos idő van, tiszta tavasz, már majdnem nyár!... azért én leszedtem az összes ruhát, és behoztam már. 
Ancsa!
Ó látom, hogy Te is hoztál kávét, senki sem marad ma nélküle! 
Te aztán alaposan kidolgoztad magadat ma is. Örülhetnek a szüleid, hogy így helyt állsz, és megteszel minden Tőled telhetőt! Jó, hogy mire a doktornő ment, mindent szépen rendbe tettél! Ha kap apukád antibiotikumot, az majd helyrehozza a torkát, és meggyógyul! Persze jól elfáradtál, de ma már otthon pihenjél! Mert szerintem még pár napig többet kell besegítened, de ha anyukád is látja, hogy apukád jobban van, akkor Ő is megnyugszik majd. Nem lehet könnyű most, de legalább nem kell dolgozod még emellett is... Így azért meg tudod oldani. Persze továbbra is türelem és kitartás! 
Lehet, hogy most tényleg jót tenne egy feles! Ne sajnáljad magadtól! 