Sziasztok kedveseim!
Margitkám,
Ma délelőtt hivatalos helyen volt elfoglaltságom, s ilyenkor talán a feszültségtől nem tudok aludni - pedig semmi tétje nem volt a dolognak, de hiába, ez ellen nem tudok tenni. Így tudtam olyan korán beköszönni hozzátok.
Klárikám,
most meg az a bajom, hogy túlságosan nagy a nyugi:)
Látod, sehogy se jó már nekem!
Képzeljétek el, én eldugtam a szaloncukrokat - magam elől. Mert rajtam kívül senki nem szereti, de én nagyon!
Karácsony előtt már alig volt, több fajtából néhány db mindössze - s anyutól egy díszdobozos különleges aszaltszilvás-marcipánost kaptam ajándékba (tulajdonképp egy finom kis desszert).
Nos, már én magam is megelégeltem, hogy nem tudom abbahagyni...persze tudom, hogy hová dugtam, s bizony föl-fölemelem a cipősdoboz fedelét!:)
Lia,Ancsa,Icus, s akik még olvasnak - mindenkinek puszim!
és 