Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár, pedig szárnyam sincsen!
Virágot is hoztam Neked, pedig kertem sincsen!
A szeretet az én szárnyam, szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek Édesanyám, lelkem!

Hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal!


Nincsen a gyermeknek olyan erős vára, mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál, éberebb csillag sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás amennyi sok lenne, amennyit az anya meg ne érdemelne!

Kezet csak megfogni szabad...
Elveszíteni vétek... Ellökni átok...
Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot.
Albert Camus

Csodás kívánság

Csak dolgozunk keményen, hajtjuk a pénzt,
S az alagút végén nem látjuk a fényt.

Még több kell belőle, mert jobban akarunk élni,
Csak közben megváltozunk, és ettől kell félni.

Mit fog érni a pénz, ha nem lesz már egészség?
Ezért kockáztatni elég nagy merészség!

Tegyünk kicsit másképp, mint ahogy már eddig is tettük!
Ne úgy nőjön fel gyermekünk, hogy észre sem vettük!

Hová vezet mindez? Eljön majd a vég!
S akkor hiába mondjuk már, hadd maradjunk még!

Gondoljuk át mindezt, hisz repülnek az évek.
Lassan megöregszünk, és elmúlunk végleg!

Van család, barátok, napfény és tenger,
S még számtalan más, mitől boldog az ember!

Értelem, érzelem, egymásra figyelés,
Életünk csak egy van, nincsen ismétlés!

Éljünk ma úgy, hogy a holnap szebb legyen,
Szeretném azt, hogy mindenki így tegyen!

Kívánom Neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz a föld higgadt erejét,
a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom Neked!
Pam Prown

Kati!

Jól nézel ki a képen,még sok ilyenben legyen részed!
Köszi,hogy megmutattad.

Katika!

Szép rendezvényen vettél részt, el is hiszem hogy emlékezni fogsz rá. Mindenkinek az arcán látni hogy nagy hatással volt a színművész előadóestje. Köszi hogy megmutattad!

Kati!
Köszi a beszámolót és a fotót,látszik az arcodon az öröm.

Szia Kati!

Köszi a beszámolót. Nagyon szép eseményen vettél részt. Látszik a fotókon, hogy milyen lelkesen szerepelt a színművész, én is jó egészséget kívánok Neki. Én is látom az arcodon, de az egész közönségén is, hogy mennyire nagy hatással volt Rátok!

Sziasztok!
Az idei költészet napja alkalmából részt vettem Keres Emil Kossuth-díjas színművész előadóestjén.
Óriási hibát követtem volna el, ha nem teszem, mert olyan erővel hatott rám, hogy életem végéig emlékezni fogok rá!
Egy órásra volt tervezve a műsor, de miután elköszönt, még - a kijárat előtt visszafordulva zsebredugott kézzel csak mondta, mondta, ontotta magából Petőfi, József Attila, Ady, Kosztolányi verseit, megállíthatatlanul! S tette ezt oly szuggesztív módon, hogy a közönség minden tagja úgy érezte, neki mondja, hozzá beszél - erről a műsor után beszélgettünk, s egyezett a véleményünk. Nők, férfiak egyaránt.
Kivételes, ritka tehetség, a nyáron lesz 89 éves, éltesse a jó Isten még nagyon sokáig erőben, egészségben, s nagyon szeretnék még vele találkozni! Úgy tudom, hogy járja az országot előadóestekkel, ha találkoztok a nevével, nehogy kihagyjátok!

A meghívóról hozok képet, a művész úrról kettőt, a negyediken a közönség egy része, ott olvadozom középen kékben. Ezzel az átszellemült mosollyal jöttem haza az utcán, lehet, hogy bolondnak néztek, de még most is az élmények hatása alatt vagyok!

Mi a szép?

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,...
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

"Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyö illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk"b



Leszállt egy angyalka és azt súgta nékem,
Gondolj most azokra, kik szívedbe férnek.
Eszembe jutottál Te és a családod,
Ezután kívánok Békés, Boldog Karácsonyt!

Virágoskert az én szívem,
a szeretet benne terem.
Neked adom ÉDESANYÁM,
Köszöntelek Anyák napján.



Ameddig csak élek,
Szívem érted dobog.
Élj nagyon sokáig,
S legyél nagyon boldog Milyen tágas a végtelen Űr,
mennyi csodát rejtenek a távoli csillagok,
és mégis a legnagyobb csoda,
hogy még vagy nekem,
hogy a gyermeked vagyok...


Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Minden pillanatban gondolt Ő reám.
Ha sorsom megvadult s látta,
hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt.
Aki jó volt hozzám, az volt az anyám.
Ha fáztam, a lelkét terítette rám.
Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem
simogatta sebeim, siratta könnyeim.
Hogyha megbántottam, -már bánom azt
nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád,
mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám


Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam,
hűs harmatban térdig jártam,
szellő szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sűrű könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.





Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása…
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!

...... ......... Zöld erdőben piros tojást festeget egy nyuszi........

....... ... Ha én ezt most Rád borítom, jutalmam egy puszi! ...

Margitka!

De szép verset hoztál Nekünk!

Annyira szép...

AKINEK ANYJA VAN!/ ismeretlen szerzőtől/

Óh, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan, dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,
Ő rád hajol: miért sírsz gyermekem?
Könnyezik, ha könnyes a szemed,
S ha öröm ér Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?
Ha téli estén üres lesz a ház,
És ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: Hol fáj lányom, kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,
Édesanyám, ma mért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?
Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?
Ma bántottak rossz utcagyerekek,
Bármit kérdez rá senki, se felel.
Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,
Mindig dalolhat, élhet boldogan,
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja meg áldott jó kezét.

Lovag Erdős Anna. 2OO8. /"Rendületlen hittel" című kötetből.

Drága Édesanyámnak! /Papp Anna Éva verse/.

Még meg sem születtem, te már is rám gondoltál,
a pocidban jó volt, hisz te vigasztaltál!
Megszülettem, s te nyomban szerettél,
Öledbe adtak, itt van kis csemetéd!

Sírtam- ríttam, mindig vigasztaltál,
Angyalkám ne sírj, itt van Édesanyád!
Első lépéseim örömmel nézted,
Mama kimondtam, s ez volt a legszebb ének!

Nőttem – cseperedtem, örültél neki,
Fogtad kicsi kezem el, ne esek megint!
Órákig néztél, s csodáltál,
Felfogni nem tudtad, amit láttál!

Eljött az idő, s iskolás lettem,
a sok jót ötösökkel háláltam meg!
Kérdeztem mindig, ugye jó gyerek vagyok?
A válasz egy ölelés, egy kedves mosoly volt!

Mikkor felnőttem, akkor értettem meg,
Drága Anya, csak Te vagy nekem!
Beteg vagy, s én vigyázok reád,
Bízom abban, hogy meg gyógyulsz talán?

Kellesz nekem még nagyon sokáig,
Kérlek, akard, légy velem még jó pár évig!
Ápollak, gondozlak, mindent megteszek,
Én vagyok neked kicsiny gyermeked!

Szeretlek - Szeretlek, százszor mondom el,
Melletted a helyem, gondozlak, amíg csak kell!
Ma anyák napján kívánok sok-sok szépet!
Erőt, nyugalmat, sok – sok jó, egészséget!

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kinek szívéből nem fogy a szeretet.

Kinek lelke élettől vidám,
A világ szépségén ámulva csodál.

Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
Ki minden sziklából virágot szakaszt.

Ki élete gondjain könnyedén átrobog
Csak az tud élni, ki mindig mosolyog.

(Anonym)

... E-mail-ben kaptam... ......................... Egy szép vers

Kinek mi a dolga? -

A gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.

A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen.

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.

A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.

S ha mindez így lesz - remélem -,
az Én dolgom, hogy megérjem.

Családi kör (szabad változat Arany János nyomán)

Este van, este van: elpihen a világ!
Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.
Villog a képernyő, rombolja az elmét,
Sokan ebben lelik életük értelmét.
Csapong a hülyeség, az eget sodorván:
Horror, krimi, thriller az összes csatornán.
Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres, vajas-kenyér a temető falán,
Batman, ET-kukac jönnek egymás után.
Reggeltől esteig örömüket lelik
Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.
Étkezés helyett is a Supermant nézik,
Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.
A képernyő elől el nem mozdulnának,
Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.

Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,
Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.
Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,
Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.
Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,
Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.
Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak,
Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.

Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya,
Évek óta nézi, azért olyan buta.
Haza jön a gazda, munkából fáradtan,
Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.
Üveges szemekkel bámulja a krimit,
Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.
Autók nyikorognak, robbannak a házak,
Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,
Akit fürdés közben, szüleitől mart el.
Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et,
S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket.
Bankot kirabolni, csupán egy pillanat,
Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat.
Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,
Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt,
Hátha akad benne: alma, netán kisnyúl.
Egyiket sem leli: helyettük a halál:
Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.
Fegyver nélkül járni életveszély máma,
Hálával gondolnak "Nagy Amerikára"!

Hogy ez hová vezet, leírni is félek,
Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!
Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,
Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"!

Küldő:Zengő Tibor(Tibibá)

Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.

A szép álmokat zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.

Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!

EMLÉKEZZÜNK

Gyertyaláng a lélek fénye
Temetőben lassan égve
Krizantémok bársony testén
Halottaink szép emlékén

Kulcsolt kézzel elmerengünk
Csendben befelé könnyezünk
Imáinkban jelen vannak
Mindig lelkünkben maradnak...

Virágos sír őrzi álmuk
Reméljük , majd egyszer látjuk
Gyertyalángban emlékük él
Szívünk mélyén életre kél

Temetőben néma sírnak
Vágysz arra , hogy némán sírjál
Halottaink lelke velünk
Mécsesekkel emlékezünk.

Emlékezzünk szeretteinkre

Teri, köszi

És ha nem, mered-e tagadni?
Ez csak egy fotó, ami illik a versem hangulatához...nem az enyém, meg se tudnám fizetni, eozin .Halászó lány.Jó lenne

Jaj Teri!!!! Annyira de annyira aranyos vagy!!!! Mint a koszorú amit hoztál!!! Köszönöm!!!

Dorothy, Mamcsi

Ezt kaptad? Ha igen miért?

Ez azért van így, mert minden márkához egy nyereményt adtak, volt vagy 300 vers fenn én is olvasgattam őket, és öszvissz 10 nyereményt osztottak, meg lehet, hogy ez volt jó csak, nekem speciel a Kométa a kedvencem, a csomag meg úgy volt, hogy 10 féle 1000 ft értékű dolog volt benne, a Kométa edényfogót és pizzavágót küldött, az nem romlik meg, a többiek meg nem romlósak, nekem a koronás nádcukor volt a kedvenc közülük, olyat még nem vetem soha.Hát, de régen volt...elmúlt.

Pavone!
Akkor Ti egy tehetséges mqvészcsalád vagytok, csak mindenki más téren...De klassz!!! Irigyellek Benneteket!

Dorothy!
A reklám versek nagyon jópofák, hogy hogy csak egyel nyertél?
Az meg igaz, hogy ha szomorú az ember, akkor születnek a legszebb versek, meg talán, ha szerelmes....
Gratulálok!

A többség szomorú vers, mit csináljak, csak akkor jönnek a rímek, ha el vagyok keseredve.

Nagyon aranyosak vagytok, köszi, 10 éves koromban kezdtem egy vadiúj kékfedelű spirálfüzettel, megszámoltam a lapokat és azt mondtam, na akkor én most írok 100 db verset, mert annyi fér bele, meg is lett, na, olyanok is voltak, hátt....nem a mennyiség a fontos, azt már azóta megtanultam.

Még egyszer köszi mindenkinek a kedves szavakat,

Pavone, a tesód viszont tényleg zseniális!

Dorothy !

Hogy tudtad elhallgatni hogy Te is milyen tehetséges vagy ?
Nagyon szépek,gratulálok !

Hú micsoda szép verseket tettetek be! Kiderül, hogy itt mennyi költői hajlamú ember fordul meg a fórumban! ...

Dorothy!
Igazán ide is hozhatnád a verseidet, ha már ilyen szépeket írsz!

Dorothy, nagyon ügyi vagy!!

Tök jóóóók.
Megzenésítve szerintem bármelyik reklámban megállnák a helyüket

Elolvastad?:)
Írd be a nevét a gugliba!!!:)
A bátyám.

Dorothy!!!!

Ezeket eddig hol dugdostad????? Nagyon jók!!!!!

Hááát, rendesen megbuzergálja az ember agytekervényeit, mit lehet tudni a költőről, vagy csak egy kedvenc?

Csak linkként mert elég hosszú:
A zalai menekült

Köszönöm nektek,már azt hittem, elküldtök a fűzfapoéták falvába!!!!

Dorothy igazán megható (Dömbi belekontárkodtam a hozzászólásodba, mert Dorothy írta nem én!!!!! De beturbózóm magam, mert elkobozza a Házi költő címemet, ha még sok ilyen szépet tesz be! Mamcsi)

Dorothy!!!!!!!!

Hát ez naggggggyon szépségesen gyönyörűen meghatóóóóóóóóó!!!!!! Ne titkolózz itt a tehetségeddel! Kapd elő gyorsan a többit is!

Mamcsi,ez is szuper!

Mamcsi !

Mamcsi! Én szégyenkezve bevallom hogy ide még egyszer sem kukkantottam be. Most visszaolvastam egy darabig hát szédületesek a verseid. Nagyon gratulálok.

Mamcsi!

Akkor még egyszer elolvastam az újabb alkotásodat... Lassan tényleg lesz egy kötetre való! ....

Változás

Tavasz van! S hosszú téli álmából,
újra ébred a természet.
Kibújva puha, vakító takarójából,
sóhajtva nyújtózik egyet.
Az őszi avar alól, kíváncsian
kukucskál a hóvirág,
lesi az égen táncoló, boldogan
repdeső szerelmes madarak nászát.
A fák és bokrok szikrázó
smaragdba öltöztetik a tájat,
évről évre mutatják nekünk
hihetetlen csodáját.
Ébredj! Ébredj! Virulj újra!
Ne gondolj a tavalyi búra!
Hisz az élet szép! S hogy miért?
Mert Veled élhetem át minden percét.
Ahogy lassan ránk tör a nyár,
úgy halványul a téli magány.
Gyönyörű nyár! Te varázslatos!
Minden pillanatod csodálatos.
A virágok tarka ruhába öltöztetik
a kert minden szegletét,
az állatok bátran védik
vigyázzák szerelmük gyümölcsét.
S ahogy kézen fogva sétálunk az őszbe,
úgy tömi tele kamránk, az ínséges időkre.
A körülöttünk lévő gazdag világ,
bőségesen terített asztallá válik,
hogy termése kitartson
a következő aratásig.
Látod? A régi ruha kicsit megkopott,
csillogó smaragdból barnára változott.
Eljött az idő, hogy megpihenj újra,
a gólyák is készülnek a hosszú útra.
Öltsd magadra megint téli takaród,
Én itt várlak, és közben őrzöm álmod.

Mamcsi

Dömbi!

Előbbre is visszaolvastál?... Mert több verset is ám Mamcsi!.... Nekem is többek között!!! Úgy örültem én is!

Mamcsiiiiiii!!!
Ez hihetetlen!
Millió puszi érte

Mamcsi ez is nagyon jó!!!! Te tényleg tudsz valamit!!
Dömbinek is biztos tetszeni fog!!!

Mamcsi!

Csak ámulok, ahogy sorban faragod a rímeket! Nagyon termékeny költő vagy! ...

Mamcsikám!

Dömbinek

Svájci Alpok magasló hegyén,
bambán néz le a lila tehén.
Nézi, nézi a tágas völgyet,
ahol Dömbi egy panziót vezet.

Vendégeit szeretettel várja,
az ellátásban segíti a párja.
A szállást olcsón megszámítja,
ha a jó kis hazait beszámítja!

Mert sajnos kolbászért Pestre kell jönni,
ha szeretnék a hasukat degeszre tömni!
De majd ha kijutunk, viszünk egy zsákkal,
amit lehúznak majd, egy jó kis vámmal.

S milyen programok vannak az árban?
Sétálhatunk kedvünkre a helyi bazárban.
Mikor jól kifáradva hazatérünk henyélni,
az ablakból nézhetjük a szomszéd házát leégni.

Remélem, egyszer eljutok a panziódba,
s folyathatom a meleg vizet orrba-szájba!
Kívánom neked drága Dömbikém,
hogy boldogan élj mint a Kis Tehén!

Mamcsi, gratulálok, ügyes vagy!

Hát Mamcsi !
Amúgy sem vagyok bőbeszédű,de most teljesen belém fojtottad a szavakat !
Ezt csinálom annyira meghatott,de szívhez szóló .
Neked meg és szívből kívánom hogy tudj magadból kibontakozni,mert kár hogy nem adod ki !