Házikert

Veteményes

Palántanevelés

Fórum - A biokertész tanácsai

Fórum - Kertek és virágok

Bab Borsó Burgonya Cékla Cukkini
Hagyma Mángold Padlizsán Paprika Paradicsom
Petrezselyem Retek Saláta Sárgarépa Sütőtök
Uborka Zeller Zöldbab    

Veteményes

Házi kertnek hasznos része a konyhakert. Itt termelhetjük meg saját részünkre a szükséges zöldségfélét. A telepítéséhez sok mindent figyelembe kell venni. A veteményes legyen jól megközelíthető és könnyen kezelhető. Lehetőleg az ágyásokat négyszög alakban készítsük. Praktikus, ha az egyes részeket utakkal, szegélyekkel választjuk el egymástól. Fontos, hogy megfelelő fényerősségű legyen ami a növények növekedéséhez optimálisan szükséges. Ügyelnünk kell, hogy vetésforgót alkalmazzunk, tehát a veteményes adott részén két egymást követő évben ne termeljük ugyanazt a növényt. Ezzel megakadályozhatjuk a talaj egyoldalú tápanyag kimerülését.

Mekkora az ideális kert? Ez attól függ, hogy csak pihenőkertnek szeretnénk-e, ekkor már 50-60 négyzetméter elég, vagy családellátó házi kertnek, ebben az esetben ahhoz, hogy a család számára a zöldséget és a gyümölcsöt is megtermeljük, személyenként számolhatunk 150 négyzetméterrel.

A mi kertünk az utóbbi célt szolgálja, a próbálkozásainkat mutatom be az oldalon.

Kattints rá a kis képre, ha nagyobb méretben szeretnéd megnézni!

 

 

 

Palántanevelés


A palántaneveléssel a hosszú tenyészidejű növények növekedését felgyorsítjuk.

 

Palántanevelés nélkül dinnyét, paradicsomot, karfiolt, paprikát, fejes, kelkáposztát, stb. nevelnénk, akkor nagyon sok idő telne el mire termőre fordulnának. Ültető ládában, tejfölös pohárban már január végén elkezdhetjük a veteményezést a korai, hidegtűrő fajtákkal. Lakásban fűtőtest közelében, ablakpárkányban kezdhetünk veteményezni. A palánták megerősödésével és az idő melegedésével kiköltöztethetjük fólia, üvegház alá. Én a megerősödött palántákat április elején kiköltöztetem egy 6 méter x 3 méteres kis üvegházba, amelyben belül még egy fóliasátor is van, növelve a hőszigetelést. ( Lásd: 11-12. képek!)  Természetesen egy kis vészfűtést is rendszeresíteni kell, hogy ha a  hőmérséklet -2 fok alá süllyed, lehessen védekezni. ( Lásd: 13-as kép!)

 

Ha otthon készítjük el a palántaföldet, kis mennyiségű palánta nevelésére a ,,B” kategóriás virágföldek 10-15 % homokkal keverve használhatók. A melegigényes palánták neveléséhez, 22-26 C fokos hőmérsékletet kell biztosítanunk.

Miután kikeltek a növények, át kell ültetni őket. Ezt nevezzük tűzdelésnek. A növények többségénél ezt akkor kell elkezdenünk, amikor a sziklevelek már kifejlődtek és az első lomblevelek is fejlődésnek indultak. Az átültetésre érzékeny növényeket érdemes olyan edénybe vetni, amelyből a későbbiekben a földlabdával együtt kiültethetjük. Az átültetésre leginkább a kabakosak érzékenyek (uborka, patisszon, tök, cukkini, dinnyefélék, stb.).

 

 

 

 

Bab

 

Melegigényes növény, a legjobban 22 °C körüli hőmérsékleten fejlődik. A hideget, fagyot nem bírja. Az árnyékot, a félárnyékot elviseli, köztesként is termeszthető. Vízigénye közepes, de ha virágzás idején megöntözzük, jelentős terméstöbblettel reagál. Talajban nem válogat, de mindenképpen tápanyagban jól ellátott területen célszerű termeszteni. Megkülönböztetjük a hüvely színe, nagysága, a szem színe és nagysága, valamint a növekedés típusa szerint (bokorbab és futó vagy karós bab).  Én ebből is a futó, vagy karós babot termelem.

Helyrevetéssel termeljük, ha a talaj felmelegedett és elérte a 10 °C-ot, ami nálunk április végén - május elején szokott bekövetkezni. Másodnövényként június végéig -július közepéig vethető biztonsággal. Ilyenkor öntözni kell.

A legjobban a  piros színű nagy, lapos kifejtőbabot szeretem vetni, mert kiadós, és a legnagyobb erénye, hogy ez az egy fajta NEM zsizsikesedik (Zalán). Támrendszer mellett olasz nádra futtatva termelem. ( Lásd: 4. kép!)

 

         

 

 

Borsó

 

A zöldborsó vagy cukorborsó a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye.

Alapvetően három fajtacsoportot különböztetünk meg, de ezeken belül más szempontok, bogyó nagysága, színe alapján is osztályozzák:

cukorborsó
kifejtő borsó
velő borsó

Nagy melegben a szemek aprók maradnak. Március, április hónapban szakaszosan vetjük, egyes fajták között egy-két hét különbséggel. Talajban nem válogat, tápanyag-, vízigénye közepes, ha a téli csapadék bőséges volt, akkor csak a virágzásakor öntözzük. Magyarországon bárhol termeszthető, a hideget jól tűri.

Nekem a "Rajnai törpe" vált be a legjobban, viszonylag kis szemű, de a nagy melegek előtt beérik, ezért ritkán tetvesedik. Későbbi fajták közül a "Debreceni sötétzöld"-et és a "Zsuzsi" borsót vetem.

Sajnos száraz tavaszokon a borsót öntözni szükséges.  De a hideg kútvizet nehezen viseli, gyakran tetvesedik tőle.... Ezért mi a kútvizet egy kis tóba engedjük, és a felmelegedett vízzel locsoljuk. Lásd: 10, 11-es kép!

 

   

   

 

 

 

Burgonya

 

Termesztésre főleg azok a területek alkalmasak, ahol az évi középhőmérséklet 5-10 0C körül van és a nyári meleg hónapok középhőmérséklete nem haladja meg a 21 oC-t. A burgonya éghajlati elemek iránti igénye a tenyészidő alatt eltérő. A fejlődés kezdeti szakaszában főleg a hideg iránt érzékeny. Hűvös időjárás esetén a kelés elhúzódik, de a késői tavaszi fagyok is károsak, bár a burgonya gyorsan regenerálódik. Tápanyagigényes növény. A burgonya 30-35 cm mélységig megmunkált, laza, levegős talajt igényel. Az eredményes burgonyatermesztés fontos feltétele a jó minőségű, egészséges, vetőburgonya. A vetőgumó minősége akkor megfelelő, ha vírusfertőzöttsége csekély, hajtóképessége pedig nagyon jó.

Az ültetés idejét a termesztési cél és a talaj hőmérséklete határozza meg. Általában az a helyes, ha március vége és április közepe között elültetjük a burgonyát. A háztáji gazdaságokban, rendszerint 60-70 cm-es a sortávolság. Kézi ültetésnél: homokos talajon 10-12 cm, kötöttebb talajokon 6-8 cm a megfelelő ültetési mélység. A burgonyának nagyon fontos ápolómunkája a töltögetés, mert elősegíti a gumókötést és megakadályozza a burgonya szárának a szétterülését. A gyomok irtása miatt az a helyes, ha többször - kétszer, háromszor - és fokozatosan töltögetjük föl a burgonyát. A töltögetést akkor célszerű elkezdeni, amikor a növény a 10-15 cm-es magasságot elérte. A töltögetést egyébként a bimbózásig be kell fejezni, mert megindul a gumóképzés és a növényeknek zavartalan fejlődésre van szükségük. Legnagyobb veszélyt a burgonyabogár megjelenése jelenti. A burgonyabogár elleni védekezés megkezdésétől kezdve a tenyészidő végéig védekezni kell a levéltetvek ellen is. A téli tárolásra kerülő burgonyát érett állapotban kell betakarítani. A burgonya akkor tekinthető érettnek, ha levélzete és szára elszárad és ha a megdörzsölt gumóról a héj nem válik le.

A legkorábbi fajta, amit szívesen vetek, az Impala, 2-3 héttel előbb terem, mint a többi. Nagy gumójú, sárga fajta. (Lásd: 8-as kép!)

A másik a Cherie, ami szintén nagyon korai fajta. De piros héjú, és szép egyenletes hosszúkás.  (Lásd: 9-es kép!)

A vetésnél jól szolgálatot tesz a rotációs kapa, aminek az ekéjével meg lehet a vetési sort húzni, és a földet is megpuhítja 2 oldalt, így könnyebb lesz betölteni.  (Lásd: 1-es kép!) A vetés után be is töltjük a krumplit , így a májusi fagyok ellen is védve van.  ( Lásd: 2-es kép!)

 

 

 

 

 

Cékla

 

Meleget kedvelő növény, a fagyra érzékeny, legjobban 19 °C-on fejlődik a gyökere. Csírázása 5-6 °C-on indul meg. Gyengébb fényviszonyok mellett is jól fejlődik. Helyrevetéssel szaporítjuk. 30-40 cm-es sortávolságra és megközelítően 10-15 cm-es tőtávolságra kell vetni. Április közepénél korábban, magas hőmérsékleti igénye miatt nem célszerű vetni. Minimális ápolási munkát igényel, gyakorlatilag csak gyomlálni és kapálni szükséges. Az igazán jól tárolható céklát szeptember-októberben a fagyok előtt takarítjuk be. Hűvös pincében, veremben. 4-5 °C-on és 85-90 % relatív nedvességtartalom mellett tavaszig is tárolható. Én a hengeres céklát szeretem termelni, jobban felhasználható, szebb színe marad a nagy termésnek is.

 

         

 

 

Cukkini

 

Melegigényessége igen hasonlít a közönséges tökéhez, valamint az uborkáéhoz. Magjai 12-13 °C alatt nem, vagy csak rendkívül hosszú idő múlva csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 23-27 °C. Zsenge terméseket csak nagy vízigényének kielégítésekor várhatunk. Mélyre hatoló és viszonylag nagy talajréteget behálózó gyökérzete ellenére a kevés nyári csapadék miatt csak öntözéssel termeszthető biztonságosan. Nedves körülmények között viszont folyamatosan szedhetjük. Közvetlen helyrevetéssel és palántáról szaporíthatjuk.

 Szabad földre a helyrevetést május elején végezzük. A töveket egymástól 80-100 cm-re helyezzük el. Egy-egy fészekbe 4-5 szem magot tegyünk és 2-3 cm-es földréteggel takarjuk be. Gyors növekedése miatt virágzás után a töveket állandóan kísérjük figyelemmel, mert a megkötött termések rendkívül gyorsan fejlődnek.

Legízletesebbek a 10-20 cm hosszúak, de tölteni vagy rántani a nagyobbak alkalmasabbak. Meleg időben, ha a talajban elegendő a nedvesség, 3-4 napos szedési ciklusokat iktassunk be. A rövid hajtásokról éles késsel vágjuk le a terméseket, nehogy a hajtás megtörjön vagy a virágok és a kis termések megsérüljenek.

 

         

 

 

 

Hagyma

 

A vöröshagyma nem melegigényes növény, a magja már 4-5 °C-on csirázni kezd, és a növény a tenyészidőben 17-19 0C-on fejlődik a legjobban. A fejlődés kezdetén több vizet igényel, később azonban -a hagyma növekedése idején  inkább a szárazságot és a meleget kedveli.

A vöröshagymát kétféleképpen lehet termelni: dughagyma ültetésével és magvetéssel. A lehetőleg egyenletes nagyságú dughagymákat korán, márciusban kell 20 cm sor, és 15 cm tőtávolságra kiültetni oly módon, hogy a hagyma csúcsa legalább 2,5 cm-rel legyen a talaj felszíne alatt. A hagymamag vetésének ideje is márciusban van. A magvak lassan csiráznak, és két-három hétre van szükségük a kikeléshez. Ezt követően a sűrű állományt megritkítjuk annyira, hogy a növények egymástól 5 cm-re legyenek. A duggatott hagyma augusztus elején, a magról vetett augusztus végén szedhető fel. Erre az időre a levelek elvékonyodnak, és fokozatosan elszáradnak, héjuk könnyen ledörzsölhetővé válik. Csak száraz, napos időben kezdjük meg a vöröshagyma szüretet.

Én szívesen termelek bokorhagymát ( örökös hagymát), ami egész évben szedhető, és télen is a helyén marad.

 

         

 

 

Mángold

 

Magyarországon méltánytalanul mellőzött. Levelével a parajt, levélnyelével a spárgát kiválóan helyettesíthetjük. Rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a rákos betegségek kockázatának csökkentéséhez.

A mángold kimagasló mennyiségű karotinoidokat és említésre méltó mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Ezekről az antioxidáns tulajdonságú anyagokról bátran kijelenthetjük, hogy fokozott védelmet nyújtanak a legkülönfélébb típusú daganatok ellen. A talajban nem válogat, de legjobban a meszes talajokon fejlődik. A magját csak április második felében érdemes elvetni, mert a csírázása 9 °C-on indul meg. Az árnyékot nem szereti, ott megnyúlik, gyengén fejlődik. Ezért lehetőleg a kert állandóan napos részére ültessük. A magvetés sortávolsága legalább 40 cm, a mélysége 3 cm legyen. Kikelés után a növénykéket ugyancsak 40 cm távolságra egyeljük ki. A levelek szedését július elejétől lehet megkezdeni. Ha egyszerre csak két-három külső levelet tépünk vagy vágunk le a tőről, akkor késő őszig hozza az újabb leveleket.

 

  

 

 

 

Padlizsán  (Tojásgyümölcs,Törökparadicsom)

 

Egyike a leghőigényesebb növényeinknek. A magok 15 °C alatt alig csíráznak. Optimális fejlődéséhez 25-30 °C közötti hőmérséklet szükséges, 40 °C felett azonban már károsodást szenved, ezért hajtatásával vigyázni kell. A hűvös időt rendkívül rosszul viseli, 10-12 °C alatt leáll a növekedése, a legminimálisabb fagypont alatti hőmérséklet a növény pusztulását okozza. Hosszú tenyészideje (6 hónap) alatt végig magas hőmérsékletet igényel, ezért csak későn, május
vége felé ültethető ki és ősszel, a hamar beköszöntő hideg idő megakasztja fejlődését. Jelentős mennyiségű vizet igényel növekedése folyamán. Nagy terméshozam mély rétegű, humuszban gazdag, laza szerkezetű, kissé lúgos talajon érhető el.

Szaporítása az éghajlati tényezők és a növény hosszú tenyészideje miatt csak palántáról biztonságos. Tápkockás palántával eredményesebben és gyorsabban szaporítható, mint hagyományos szálas palántáról. Hosszú tenyészideje már a palántanevelés idején megmutatkozik: 2-2,5 héttel hosszabb időt igényel a paprikánál. Május végi kiültetést számolva a magokat március közepén vetjük. 7-13 nap múlva várhatjuk a kelést. Ekkor magas (25 °C körüli) hőmérsékletet kíván. Vessük sűrűn szaporító ládába, majd a kelés után két héttel tápkockába tűzdelhetjük a kis növényeket. A fagyok elmúltával megkezdhetjük a kiültetést 50-60 cm-es sor- és 30-40 cm-es tőtávolságra.

Az ízletes, tápláló termést akkor kell leszedni, ha elérte a fajtára jellemző méretet és színt; túléretten ráncosodik, és húsa megpuhul, megkeseredik. A fényes, érett bogyók szedésével vigyázzunk, nehogy a fásodó terméskocsánnyal együtt a hajtásokat is letörjük. A fagyokig tövenként 4-5 bogyóra lehet számítani. A túlérett termés, amelyben a magok is érettek, keserűvé, rágóssá válik.

Az állati kártevők közül a burgonyabogár mindkét nemzedéke károsítja. Lárvája az utolsó fejlődési szakaszban igen nagy kárt okozhat, a leveleket és a hajtásvégeket tarra rágja. Sok esetben még a burgonyánál is jobban kedveli, de a burgonya felszedése után inváziószerűen meglephetik a bogarak a tojásgyümölcsöt.

 

 

 

 

Paprika

 

A paprika egyik legnagyobb hőigényű zöldségfélénk. Csírázáskor 30-32° C, szikleveles állapotban 18-20° C, az első kötődések idején 22-25° C hő-optimumra van szüksége. 10° C alatt egyáltalán nem fejlődik a növény, 35° C felett pedig a fejlődése lelassul és nem köt. A magvetés kiültetés előtt 50-60 nappal történjen. A paprika csírázásához 30-32 °C közötti hőmérséklet, víz és oxigén szükséges. Miután kikeltek a magok, a hőmérsékletet azonnal vegyük vissza éjjel 18, nappal 20-22 °C-ra, mert megnyúlnak a palánták! Amikor elérték a 2-4 lombleveles  állapotot kezdődhet a tűzdelés (pikírozás).

A talajápolásra az egész tenyészidőszak alatt folyamatosan szükség van. Célja a talaj porhanyítása, a gyomok irtása és a talaj nedvességtartalmának megőrzése. Talajporhanyításra minden öntözés és nagyobb eső után szükség van, ezzel megakadályozzuk a talaj tömődöttségét. A fehér fajták első szabadföldi szedésére július végén lehet számítani. A pirosan szedett paradicsompaprikák első szedése augusztus vége-szeptember eleje.

Rendszeresen termelek chili paprikát is. ( Lásd: 1-es, 12-es és 16-os kép!)

 

 

 

 

Paradicsom

 

A paradicsom hosszú tenyészidejű, melegigényes növény, ezért palántázni szükséges. Lehetőleg tápkockás, virágos palántákat ültessünk.

A palántaültetés ideje április végén, május elején van. A palántákat mélyen kell ültetni, mert a földbe került száron is gyökerek fejlődnek, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt. Én itt is a támrendszeres termelést részesítem előnybe. (Lásd: 1-3-as képek.)

A folyton-növekedésű lugas paradicsomot egy szálra ajánlatos nevelni ( lásd: 1-3 képek): a legerősebb hajtást kell meghagyni, és tovább nevelni, a gyengébbeket el kell távolítani. Ahogy nő a hajtás, megjelennek a hónaljhajtások is. Ezeket tőből kell kitörni, mert különben megerősödnek, és késleltetik a főhajtáson megjelenő virágfürtök megtermékenyülését és a bogyók beérését. ( Lásd: 11-12-es képek!)  A lugas paradicsom elsősorban friss fogyasztásra kiváló!

 

Befőzésre az úgynevezett "ökörszív paradicsomot"  ( lásd: 13-14-es képek),

 

 

és az "óriás paradicsomot" (lásd: 9-10-es képek) termelem. Ezekhez is szükséges a támrendszer, mert 1,5- 2 m magasra is megnő és súlyosak a termései.

 

 

 

 

Petrezselyem

 

A termesztéséhez az optimális hőmérséklet 16 °C, de a csírázása már 2-3 °C-on megindul. Kifejezetten hidegtűrő, a 10-20 °C-ot is elviseli, télen gyakran kihajt. Én minden évben bent hagyok 1 sort, így egész télen csipegetem a zöldet a hó alól is!  A talajok közül a középkötött mélyrétegű, nem cserepesedő, rögöktől, kövektől mentes, talajokat igényli.

Fajták:

- rövid tenyészidejű, friss fogyasztásra alkalmas,

- középhosszú tenyészidejű, friss fogyasztásra és tárolásra alkalmas,

- és hosszú tenyészidejű tárolási fajták.

 

Két fő szaporítási időpont lehet: a március eleji vetést, főnövényként és a június végi - július eleji vetést másodnövényként termesztéskor alkalmazzuk. Másod- vagy utónövényként csak a rövid tenyészidejű fajtákat vetjük. Javasolt sortávolság 35-40 cm. A magvakat kb. 3-4 cm-re helyezzük el a soron belül 2-3 cm mélyen. Nagyon lassan csírázik, előfordulhat, hogy csak 3-4 hét után jelennek meg az első szívlevele. A kelést követően a legfontosabb ápolási munka a tőszámbeállítás, folyóméterenként 25-33 növény. Ezt úgynevezett egyeléssel érhetjük el, amikor a sűrűn kelt helyeken a növényeket kihúzgáljuk, kiritkítjuk. Rendszeres kapálást, gyomlálást igényel. A korai fajtákat június-július folyamán, a késeieket októberben - novemberben szedjük fel. Először a talajt ásóval meglazítjuk, majd levelénél fogva a petrezselymet kihúzzuk a talajból. A felszedést követően a gyökereket válogassuk át, csak az ép, egészséges termést szabad betárolni.

Legeredményesebben a petrezselymet - a sárgarépához hasonlóan - nedves homokban 4-5 °C körüli hőmérsékleten pincében, veremben vagy kiegyenlített hőmérsékletű kamrában lehet tárolni.

 

  

 

 

 

Retek

 

Hidegtűrő zöldségnövény, hőmérsékleti optimuma 13 °C. A fagyot tűri, a csírázása már 1-2 °C-kal a fagypont felett megindul. Elsősorban a laza, középkötött talajokon termeszthető eredményesen, tápanyagigénye közepes. Kezdetben - csírázáskor - több, később kevesebb nedvességet igényel.

A fajtákat alapvetően három nagy csoportra osztjuk:

- hónapos retek, amelyet leginkább kora tavasszal, de ősszel is lehet termeszteni, valamint hajtatható is, termése kisebb, lédúsabb.

- nyári retek, amelyet nyár elején szabadföldön termesztenek, valamennyivel nagyobb a gumója,

- őszi-téli retkek, nagy testű, hosszabb tenyészidejű, tárolható fajták.

Csak állandó helyre vetéssel szaporítjuk. A hónapos retek legjobban a laza, homokos, de tápdús talajban nő. A magokat egymástól 15-20 cm távolságra húzódó sorokban vetjük el, ritkásan. A drazsírozott magok egymástól 4-5 cm-re legyenek. A magokat sekélyen takarjuk földdel, és a talajt tömörítsük. A drazsírozott magvetést  bőségesen meg kell öntözni, mert a magokat körülvevő vivőanyag átnedvesedéséhez sok nedvességre van szükség! Száraz tavaszon gyakran megtámadja a retekvetést a földibolha, amely a levelek nedvét szívja ki. Naponta többszöri, hideg vizes permetezéssel gyéríthetjük őket.

 

Fekete retek

Fő- vagy utónövényként termesztjük. Mélyen megmunkált laza, de ülepedett talajba, a szükséges tápanyag kijuttatása után vetjük.

Helyrevetése: július közepén, nedves talajba 2-3 cm mélyen.

Tenyészterülete 30-40 x 5-7 cm. A fekete téli retek egyik külön értéke, hogy télen és nyersen fogyasztható. Kiemelkedő a C-vitamin-, kalcium-, foszfor- és vastartalma.

 

     

 

 

 

Saláta

 

A könnyű, laza, homoktalajok növénye, de megél az agyagtalajokon is. Kedveli a kissé lúgos (pH 7,1-7,6) földeket. A tápanyagigénye igen nagy. A fejes saláta viszonylag kis gyökérzete hatalmas lombot kénytelen ellátni vízzel, ezért  különösen a fejlődés kezdeti szakaszában - a vízzel jól ellátott talajt kedveli. Később a sok víz már nem előnyös, mert a fejek lazák lesznek.

A hideget kiválóan tűri, ezért lehet a palántákat ősszel a szabadba kiültetve átteleltetni. A fejlődés kezdeti szakaszán 4-6 °C-ot is elvisel károsodás nélkül. Melegben, különösen a hosszú nappalok idején, a kifejlett növények gyorsan magszárat fejlesztenek. Kiskertben a fejes salátát szinte mindig palántázással termeljük, mert így jóval rövidebb ideig foglalja el az értékes területet. A palántaültetésnek fontos és általános szabálya, hogy a 3-4 leveles palántákat magasan kell ültetni. Az áttelelő salátát úgy termesztjük, hogy a magvakat augusztus végén vetjük el hidegágyba vagy szaporító ládába. Ennél ügyelni kell arra, hogy a magvak ne kerüljenek mélyre, és fölöttük a föld jól tömörítve legyen. A fejlett palántákat október elején ültetjük ki a szabadba, 30 cm sor- és 15 cm tőtávolságra. Fontos az, hogy a palántákat az első fagy már begyökeresedett állapotban találja.

A leggyakrabban művelt termelési mód a korai szabadföldi kiültetés. Ha magunk vetjük a magvakat, akkor február közepén lássunk hozzá, sőt ha tűzdelt palántára van igényünk, akkor még három héttel korábban kell a magoknak a földbe kerülniük. A palántákat már március végén kiültethetjük - mihelyt a föld fagya kiengedett, és a talajt kellőképpen el lehet munkálni.

 

        

 

 

 

Sárgarépa (karotta, murok, murokrépa)

 

A laza szerkezetű, könnyű talajokat kedveli. Kötött talajon, szárazság idején felülete ráncossá válik, elágazó, ún. lábas gyökérzetet fejleszt. Íze és színe romlik. Tavasszal, amint lehetséges, azonnal vetjük, mert nagyon soká kel ki. A magot, 35 cm sortávolságban mintegy 0,5-1 cm mélyen vetjük. A 8-10 cm magas növényeket egyeljük ki, hogy szép vastag gyökerük fejlődhessen! Én vetéskor a sorok közé hagymát duggatok, részben  sorjelzőnek, részben pedig a kártevők távoltartására. A rövid tenyészidejűek szedése már júniusban megkezdődhet.

 

  

 

 

 

 

Sütőtök - tök

 

Gyökérzete a talaj felszínéhez közel helyezkedik el. 8-10 méteres indákat nevelő, hosszú tenyészidejű (160-170 nap) fajta. Állandó helyre, 12-16 négyzetméteres tenyészterületre, április 20. és május 10. közötti időben vetjük. A növény körül mindig kézikapával irtjuk a gyomot. Termését kocsánnyal együtt dércsípés után szedjük. Az indát a kocsány tövénél késsel kell levágni.  Tökből a bokortököt vetem, ami nem fut olyan messzire, kis területen szépen terem. ( Lásd: 5. kép!)

A sütőtök leszedett termése a fagytól védve, még decemberben- januárban is minden károsodás nélkül eltartható.

 

         

 

 

Uborka

 

Házi kertben szabadföldre legkorábban április 20-a körül vessük a saláta és konzervuborka fajtákat. Az öregek szerint az uborkát Szent György napkor kell vetni. A téli eltevésre szánt csemegeuborka termesztésénél nem szempont a koraiság és nem szükséges a korai vetéssel járó időjárási kockázat vállalása, ezért a csemegeuborkát, konzervuborkát inkább május 10-20 között vessük. Ettől az időtől folyamatosan vethető az uborka legkésőbb július 15-ig, 100 cm sortávolságra, folyóméterenként 10-12 maggal.

A szabadföldi uborka nevelhető támrendszeren is. Oszlopok közé kifeszített zsinórokra futtatjuk a 25-45 cm-re vetett illetve ültetett növényeket, amelyeket metszeni, alakítani kell.

A támrendszeres uborkatermesztés előnyei:

A növények több fényt kapnak és levegős körülmények között egészségesebben fejlődnek.

A növényvédelmi munka, termésszedés könnyebben elvégezhető. Nincs taposási kár.

Az uborka betegségei: Peronoszpóra, lisztharmat, baktériumos levélfoltosság, mézgás varasodás.

Én a "Mohikán" fajtát részesítem előnyben, elég ellenálló. A másik fajta a banánuborka, amit termesztünk. Ez zsenge korában hasonlít  a rendes uborkára, beéretten viszont a termése  a sárgadinnyére és a banánra emlékeztető ízű. ( Lásd: 1-es kép!)

 

         

 

 

 

Zeller

 

A zeller kétéves növény, amelynek három egymástól jól elkülöníthető változata ismert:

A halványító zellert húsos vastag száráért termesztik, melyből szeletelve friss salátákat illetve szárított és fagyasztott kockát készítenek.

A metélőzellernek kizárólag a lombját használja a piac illetve a feldolgozóipar.

A gumós zellert gumója miatt termesszük, ugyanakkor zeller levél hiány esetén, a gumós zeller levele is jól feldolgozható, én csak ezt a fajtát termesztem. Fényigényes, árnyékban a növények megnyúlnak, gyökerük elvékonyodik és gumófejlődésük nem lesz kielégítő. Hőigénye magas, különösen a palántanevelés és a kezdeti fejlődés idején. Növekedéséhez a többi gyökérzöldségfélénél több hőt igényel. Ugyanakkor tenyészideje második felében, a gumóképződés időszakában az alacsony hőmérsékletet kedveli. Palántanevelési ideje hosszú, kb. 8–12 hét. A gumós zeller víz és pára igénye a legmagasabb a gyökérzöldségfélék között. Termesztése során folyamatos vízellátást igényel, vízigénye a gumóképzés időszakában különösen magas. Termesztésekor az alsó leveleket folyamatosan törjük ki, elősegítve a nagyobb gumóképződést.

 

        

 

 

 

Zöldbab

 

Népies nevén paszuly vagy fuszulyka. Alapvetően két csoportra oszthatjuk őket: bokor- és karóbabra. A bokorbabról m2-enként 1,5-2,5 kg, a karóbabról m2-enként 2,5-4,0 kg hüvelytermést takaríthatunk be.

A zöldbaboknak sokféle betegsége és kártevője ismeretes, például a zsizsik. A zsizsikesedést úgy tudjuk leginkább elkerülni, ha a termést hűvös helyen tároljuk, én például a mélyhűtőbe teszem a vetőmagot is. Már évek óta csak karós babot termelek, nekem az vált be. Vetése előtt támrendszert kell kiépíteni amire futhat! Támrendszer lehet gúla alakú sátor, ( lásd: 8. kép!) vagy hagyományos kordonos támrendszer, (lásd: 15. kép!), én mindkettőt használom.

A zöldbab viszonylag kevés fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, ezért jelentős szerepet tölt be a fogyókúrázók étrendjében. A zöldbabban ugyanakkor megtalálható a B1-, B2-és a C-vitamin, valamint jelentős élelmirost-tartalma is. A növény a közömbös vagy lúgos kémhatású talajokat kedveli. A szárazságot nehezen tűri, ezért érdemes rendszeresen öntözni, főleg a hüvelyképződés időszakában. A fagyokra nagyon érzékeny, ezért csak a fagyos napok elmúltával vessük. Szedése esetén a hüvelyeket ne szakítsuk, hanem csípjük le a bokorról, mert ellenkező esetben megsérülhet maga a bokor is.

Télire összevágva, neylon zacskókban fagyasztóban tárolom.

Az utóbbi években már ölesbabot (méteres zöldbabot) is termelek, ami nehezen szálkásodik, és nagyon finom ízű.  (Lásd: 16. kép!)

 

 

 

 

Vissza a kertészethez

 

Enveco Free Stat

eXTReMe Tracker